Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)
1934.03.13., 7. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 95. Dr. Hidassy Dezső ft.tanársegéd megválasztása
sejtes beszürődésaajdnam hiányzott, az epehólyagból ás 1épből a bacillus pyocyaneus szintenyészete fejlődött. A másik esetben anyaróhoz csatlakozott középfülgyulladás kapcsán agyhártyagyulladás ás sepsis fejlődött, itt a bél elváltozások csekélyek voltak, de a legkülönbözöbb szervekben is vérzéses ás elhalásos gócok fejlődtek; bakteriológiai vizsgálatkor az agyburkok izzadmányában, a középfülben, a szív vérében, epehólyagban, csontvelőben a bacillus pyocyaneus szintenyászetben wit jelen. Szövetileg itt is főképen elhalás mutatkozott trombózissal a kis erekben, mig a sejtes beszürődás itt is csekély volt Bézi volt az első, aki pyocyaneus fertőzésekben az epehólyagból a bar cillust k it eny észtet te, A fertőzések keletkezés módját illetőleg az első esetben a tonsilla lehetett a kapu, de a bál elváltozások haeraatogen, vagy entorogen eredetének eldöntésére nézve ugyanoly nehézségek vrmak, mint a typhus abdominalis esetekben. A typhushoz való hasonitt * latosságot még fokozza am is, hogy a leucocytái kai szemben mindkét betegségben negativ chemot .xis jelei észlelhetők. A pyocpaneus tenyészt teivel állatoknál tápcsatorna fertőzést nem tucbtt ugyan előidézni, * mégis első esetéből azt a következtetést vonja le, hogy a h.cillus pyocyaneus egymagában, önállóan is súlyosan iaegbetegitheti a tápcsatornát, anélkül, hogy a szervezet ellenállását valami előző folyamat gyengíteti volna. Az aggjutinatios titer esése másodlagos fertőzéskor. A Magyar Pathologuaok Társaságának 1933.-Í nagygyűlésen tartitt előadás. Megjelent a társaság évkönyvében. A typhus okozta bél átfurodások eseteiben a vérsavó Vidal reactiója negativ eredményt adott, minek oka az lehető hogy nem is voltak agglutílinek, de lehetséges az is, hogy az agglutinin ek az átfurodásos hashártya gyulladás következtében tűntek el. innék eldöntésére Bézi 9 ily esetet vizsgált meg lehetőleg figyelemmel arra, hogy az átfuródás előtt milyen volt az agglutinatios titer. AZ eredmény nem egybehangzó, amennyiben az agglutinatios képesség az esetek egy részében negativ volt, mig máskor csökkentnek mutatkozott, de voltak esetek fokozott agglutin tiovol is a bulla vérsavójára nézve. Az esetek eiaazáse szerint ezen eredmények megítélésében számba jő az, hogy az átfuródás előtt mennyi idővel töitént.az előző agglutiniatios vigsálat és jelentőséggel bir az is, hogy az átfuródás után mennyi " M6 ' -1
