Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.04.19., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 51. Dr. Tangl Harald magántanári képesítése
rülte tűit, hogy flourit-objectiven át nézte praeparatumait, hogy rajzait combinár prejectiós lencsével készítette és igy tovább. Az egész füzetben mindenütt a mikrodissectios készülékkel törekszik eldönteni a kérdéseket. Itt azonban nem jut tovább, mint amit Chambers már piaga is közölt a magnak megsértéséről, a protoplasma halmazállapotáról, a sejtfalról,a sejtek egymás közötti összefüggéséről stb. A munka tömérdek kisebb-nagyobb tévedést és az anyagnak túl elementáris tárgyalását tartalmazza: a hám külső felszínét relative egyenesnek gondolja, befelé azonban hullámok vannak és itt szükségesnek tartja magyarázgatni, hogy a kötőszövet azért küldi ezekbe a papillakat,mert a fölötte levő hámot táplálnia kell. Szerinte a stratum spinosum legfelsőbb 3 rétege endothelialis sejtekből állj a str. lucidum, amelyet ő eleidicumnak nevez, azért világos, mert a sejteknek nincsenek magjaik. Szerinte a hámnak legfelsőbb rétege a str. granulosum; a szaruréteget mindig úgy kezeli, rninthe az valami külön szerv volna, amelynek " összefüggése a hármnal* - szerinte - " egyáltalában nem vizsgált kérdés." Az e yik Helyen azt állítja, hogy a str. granulosumban nem talált hidakat, más helyen viszont, hogy ott igen ép, i61 látható hidak mutatkoznak. Ezeket a hidakat á külön választja a tonoiibrillumoktól, amelyek mint csövekben feküdnének a hidakban. A tonofibrillumokat ő csak an ünna-és a Heidenhain-féle régi eljárásokkal festi, a jobb Mallory vagy Hoepke-féle methodusokat nem ismeri. így van a mitochondriumokkal is. amelyeket, minthogy csak a Benda, Altmann, és Janus-zöld festéseket gyakorolja, nem talált meg a bőr hámjában, ahol pedig már vagy 20 évvel ezelőtt leírta őket Nicolas és a^assenow-iéle festéssel könnyű kimutatni azokat. Az elszarusodás lényegét a keratohyalin^megjelenésében látja, holott ez csak egyike a produc tumoknak. Azt a Iheoriát allitja fel, hogy a hám resistentiájat a tonofibp rillumoknak, elasticitását pedig a sejtelmek köszönheti és, hogy a resistentia horizontális, az elasticitás vertikális irányban érvényesül. A sejt protoplasma!a szerinte egy egészen merev kéreggel bír, amelyet pedig a ma elfogadott Overton-féle nézet csak lipoidban sűrűbbnek tanít a sejt belsejében levőnél. Ez a felfogás annál feltűnőbb,mert maga is elismeri, hogya hxamsejtek rendkívül nyulekonyak. ami egészen rigid protoplasma mellett nem volna lehetséges, a sejt protoplasmat teljesen homogénnek tartja, holott a nativ készítményben is lehet vacuolákat, szemcséket stb. észrevenni A mag structurájában nem ismeri a linint, csak egy acidophil és basophil anyagot. A Golgi-féle apparato reticulare-val alig foglalkozik ; ezt sem találta meg a borvámjában, pedig ezt nemcsak a mirigysejtekben lehet a Kopsch-fele eljárással kitünően es igen változatos alakokban kimutatni, de 7 bár nagy fáradsággal pMMMXM ozatah,,alaMKMnXMMthiml.,:iM es ritkán - a fedőhamsejtekben is. Pályázó mindössze 3 praeparatumot mellé kel a dolgozathoz és ezek nem szárnyalják túl a mindennapos laboratóriumi technikával elérhető nívót. A dolgozat végeredményét ©sszefoglalva kizá* lólag a mechanikus kérdésekkel foglalkozik: a szakításokkal, az összefüggésekkel, a basalis réteg tapadásával, ahol viszont nem ismeri a Bielschowsky-fóle eljárással kimutatható rácsrostökat. Az egész munka a raikrodissectios készülék újdonságára van alapítva; eredményei azonban nem olyanok, amelyek valami nagyobb önálló érdemről tanúskodnának. A harmadik dolgozat "AFPRATO RETICULARE INTERNO " jeligével bir es minden általános bevezetés nélkül egyenesen reátér erre a kérdésre, amelyet kizárólag tárgyal. Igv/n jól tájékoztat az irodalomról, amely szerint Golgi 1898-ban argentmnitrat-impraegnatioval bizonyos sejtekben hálószerű képieteket mutatott ki, amelyeket azóta, főleg Kopschnak ozraiumos eljárása utján, a ham, mirigy és kötőszöveti sejtekben is, jóformán ubiquitérén kimutattak. Tömérdek szerző dolgozatt ezzel a mind fontosabbnak látszó képletekkel; először kitűnt, hogy egy ozmiophil és egy ozmiophob anyag alkotja a szervecskéket, melynek alakja Háromféle typusban mutatkozik: 1. / szálak, halók,granulumok, 2. / hólyagok,láncok, és sorozatok, vagy 3. / gyűrűk, félholdak és gömbök alakjában. CsakKammar kitűnt,azonban, hogy a látszólagos hólyagokat különböző anyagok töltik ki, amelyek az ozmiumon kívül neutralvörössel, methylzöld del, pyroninnal stb.is festhetek és valószínűleg termékeit képezik egy sekretonkus mikroorganuennak. Az is kiderült később,hogy az addig ismert^ apparato reticulare intemo-n kívül egy külső váz: az apparato reticulare externo is feltételezhető, továbbá, hogy az egész készülék bizonyos polaritást mutat a nedv áramlási irányában, e készüléket Bizzozero 1909-ben .az emberi veritékmirigyekben is kimutatta, továbbá Kontraszti 1922-ben, bár igen ritkán és nagyiáradsággal. az emberi bőr hámjában is. Melczer az apokrin mirigyekben 1930-ban valóságos tömegeket, igen gazdag formákat és átmeneteket talált, amelyeket különböző rpódon magyarázott. Kitűnt az is, hogy az osmiophil anyag nem tetszőlegesen helyezkedik el, hanem lehetőleg csak az egyik oldalon. A kérdés most minden irányban eldöntetlen és pályázó előtt a problémák egesz tömege tornyosult fel. Milyen a szervecskénsk %
