Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.04.19., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 51. Dr. Tangl Harald magántanári képesítése
A haemoglobin és a stoma egymáshoz való viszonyát a normális sejt belsejében az ott uralkodó sóösszetétel befolyásolja. Az eddig alkalmazott resistentia vizsgálatoknál nem voltak tekintettel az elmondottak szerint a sejt belsejében levő sóösszetétellel, aminek az volt az eredménye, hogy az idefen sooldatok, amelyek az impermeabilifeás megszűntével a sejt belsejébe haoltak, teljesen megváltoztatták a haemoglobin és stroma viszonyát, és igy hamis eredményeket adtak. A szerző ezen megfontolásokból kiindulva olyan sóösszetételt használ, a resistentia vizsgálatainál, mely megegyezik a sejt belsejében levő sóösszetétellel. Vizsgálatait részint normálisnak nevezhető egyénekből származó versejtekkel végzi, részint pedig chronikus megbetegedésben szenvedőket vizsgál. Vizsgálatait egyrészt a régi eljárással, részint a saját összetételű oldatával viszi véghez, pár esetben párhuzaso* kísérletben. Összesen 54 esetben végzett resistentia vizsgálatot, még pedig 14 normális,16 tuberculosisban, 13 luesben és 11 egyébb chronikus megbetegedésben szenvedőnél, még pedig 33 esetben a régi, 35 esetben a saját és 22 esetben mindkét eljárássá!. Noha esetei nincsenek nagy számban, mert mint elmondottuk, főleg az eljárás töléletesitésén fáradozott, mégis látszik ezen vizsgálatokból, h hogy mig az eddigi módszerrel pl. tubercuiotikus egyéneknél a vérsejtek re» sistentiájának változása nem haladja meg a normális változásokat, addig a szerző eljárásával már jelentős különbségek találhatók, nevezetesen resistentia fokozódás. Hasonló az eredménye a többi chronikus betegek vizsgálatánál is. Vizsgálatait kiterjesztette 21 esetben arra is hogy a vérsejtek milyen ellenállást tanúsítanak homolog haemolysáló savóval szemben. Ezen vizsgálataiban azt találta, hogy a specificus haemolysinek hatása nem párhuzamos a resistentia változással és semmi szabályosság nem állapítható meg sem az egyes megbetegedésekben sem azoknak súlyosságában a haemolysinre resistentia tekinteteében. Ha már most röviden összegezni akarjuk a szerző munkásságát, akkor azt mondhatjuk, hogy a szerző eredményes munkát végzett, mert noha statistikailag nem tudott olyan eredményt produkálni, aminek akár diagnostikailag vagy prognostikailag egyenlőre haszna lenne , megnutatbtt egy ui, a réginél jobb irányt a verseit resistentia meghatározására, amely a további kísérletekre ad útmutatást és kellő számú vizsgálat elvégzése ezen utón egy újabb betekintést fog adni a szervezetnek a chronikus megbetegedések alatt létrejövő elváltozásában. A szerző munkáját ezen az alapon elfogadhatónak és a jutalomra méltónak minősítjük. Budapest, 1932.április hó. Skrop Ferenc dr.
