Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.04.19., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 51. Dr. Tangl Harald magántanári képesítése
Alt. kórtani. « Az 1931-32.tanévben hirdetett kórtani pályatételre, nevezeten:* Vizsgál tassék meg, hogy betegségek, főleg chronikus fertőzóses betegségek alatt szenved-e változást a vörös véréejtek ellenálló képessége hypotoniás oldatokkal és haemolysali savokkal szemben" egv pályamunka érkezett be * Ceteris paribus " jeligével, melynek bírálatát az alábbiakban tisztelettel beterjesztem. A munka, mely 6752/1931-32 számot viseli, a szabványos alakban, egyik oldalon gépelve, bekötve nyujtatott be, 87 gépirásos negyediv terjedelmű. A szerző az általános bevezetés után, melyben a sejthártya szerepét Írja le röviden, áttér a sejt életében annyira fontos osmoticus nyomás eddigi vizsgálatainak ismertetésére és felsorolja azon kísérleteket, melyek különösen a vörös vérseitek osmoticus viselkedésének megallapitására vonatkoztak és prhuzamot von a vörös vérseit és a Traube-réle sejt közötti különbségekre, amelyek azt okozzák, hogy az osmosis viszonyok hatását nem lehet átvinni egészben a vörös vérsejtekre, mert ezekben ott szerepel az eddig még nem ismeretes sejt- colloid anyag is. A vörös vérsejtek resistentiájának magyarázatára az osmoticus teotia a sejthártyának semipermeabilitását veszi fel, aminek az a következménye, hogy a sejtbe behatoló viz sejtduzzadást idéz elő, ami ha olyan fokúvá válik, hogy fokozott nyomásnar. a sejthártya már nem bir ellenállni, megreked es átereszti a sejtben levő oldott anyagokat. A colloid chemiai teória szerint nincs semipermeabilis hártya, a sejt duzzadása egyedül a kristallodiknak a colloidok vizmegköto képessegére való hatásától függ. A vérsejt resistentiát sem a colloid chémiai teóriával,sem pedig az osmoticus teóriával magyarázni nem lehet. A resistentia meghatározások két nagy nehézségére mutat rá ezek után a szerző. Az egyik az, hogy a resistentia fogalma jelenleg még tisztázva nines. A jelenség magyarázatára a semipermeabilis hartya létezését nem lehet elvetni, a resistentia változás azonban kétfelé módon nyilvánulhat meg, lehet, hogy a sejthártya elasticitása változik meg, de lehet az is, hogy az a képesség szenved, hogy a sejthártya bizonyos anyagokat visszatarthasson a sejt belsejében; valószínűnek látszik, hogy mindkettő szerepel a resistentiában. A másik nehézség az, hogy a vérsejt resistentiájának mérésére mértékül jelenleg a haemoglobin kioldódást vessszük, noha kísérletileg bebizonyítottak^ hogy a sejthártya semipermeabilitása már rég megszűnt akkor, mikor a nagy moleculáju haemoglobin kezd kioldódni. A vérsejtresistenlia vizsgálatánál eddig egyedül az osmoticus teória megállapitasait vették alapul, a colloid-cnémiai teória megallapitásai csak elméleti értékűek maradtak, egyedüli változás az eljárásban csak az iadsak lett, hogy Brinkmann olyan aequilibrált oldat alkalmazását ajánlotta, mely figyelembe vette a Ca ion resistentiát fokozó hatását is. A szerző szerint a resistentia vizsgálatra nem alkalmas eljárások voltak az okai annak, hogy a resistentia vizsgálatoknál kapott értékek nem voltak sok esetben megfelelőek. Szerinte két folyamatot kell megkülönböztetni, u.m. 1/ a sej4 tek osmoticus duzzadását, mely a sókoncentratiók kiegyenlítésére irányul, és 2/ a haemoglobin kioldódását. Ezen két folyamat összefügg ugyan egymással, de nem halad párhuzamosán. A haemoglobint a sejt stomájához valami affinitás köti, mely lehetővé teszi a két rendszer kapcsolódását, valamint magyarázza a haemoglobin reversionak nevezett jelenséget, melyet csupán semipermeábilia hártyával magyarázni nem lehet. Ezen utón felLehető, ha a két rendszer kölcsönös hatossal van egymásra, vagyis az osmosis nyomás növekedés dia sociátio fokozódással, a csökkenés pedig dissociátio“csökenéssel jár. Ezek alapján tehát a resistentiát úgy kell meghatároznunk, hogy ez a haemoglobin affinitásnak és a colloidok osmosis nyomásának összefüggése .i. met rmn.n TT av.v.aT q s oconcenfr.atlovai, mélynél a colloid osmosis a haemoglobin affinitása. re es mernün nyomása nagy inKKell azzal yobb lesz,mint
