Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)
1931.05.19., 9. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 52. 1931/32. I. félévi tanrendjének összeállítása
9 gon való .ellenőrzése, illetőleg bizonyítása. Kimutatja, hogy ott, ahol érett magzatok szülése közben a burok rendes időben repedt, egy eset kivételével, mindenütt valami pathológiás állapot vagy műtét okolható a vérzés előidézésével. A rendellenes burokrepedések csoportjában viszont, ugyancsak•egy eset kivátelévelx más okot, mint az időelőtti burokrepeaést nem lehetett kimutatni. Kora magzatoknál szakadékonyabb ér faluk miatt rendes időben repedt burok mellett is több agyvérzés fordul elő. Az életben maradt agyvérzéses újszülöttek további megfigyelésével, öt igen értékes adatot szolgáltat az imbecillitás, a mikrokephalia, a haemiplaegia spastika infantum és a szülés alatti agyvérzések közötti összefüggés kérdéséhez. Nagyon fontos észlelése az. hogy a szülés alatt a magzati szivhangok romlása nem olyan tünet,, amelynek hiányában bizonyosak lehetünk a magzat sértetlen volta felől. Mindezek alapján , az agyvérzések elkerülése, prophylaxisa érdekében a r§gen elfolyt vizű szülések vezetésének aktívabbá tételét ajánlja. Olyan esetekben, ahol a tágulás legelején, vagy már azt megelőzően repedt meg a burok, s a kitolási szak normális idejének eltelte után a magzat megszületése rövidesen nem várható, a szülés befejezése még normális szivhangok mellett is javult. A fogó műtétek"gyakorisagát az indicatio ilyen kibővítése lényegesen nem emelne, mert hiszen az esetek egy részében, csak időbeli eltolódásról volta^szó, ami által a később vitális mdicatioból elvégzendő fogó helyébe a prophylactikus fogó műtét láp., Sgy igen nehez műtét az említett cégérdekében természetesen nagyon kétes értékű. Különben azonban a fogó craumás hatása, amint azt az irodalom adatai is bizonyít - ják, kissé túlbecsült. Dr. Raisz Dezső e habilitatios dolgozatában olyan kérdéssel foglalkozik, amely részben alapját képezi a szülészet activabb irányzatának amely ma már elvitatharatlanul polgár jogot nyert. Hazai irodalmunkban az újszülöttek szülési agysérüléseivel folyamodón kívül ily behatóan más nem is foglalkozott s ezen munkájának mintegy kiegészítését képező többi ide vonatkozó dolgozatában is, figyelemreméltó uj megállapításai is vannak. 28./_A_női_nemzőszervek gümőkórja. Megjelent a Tuberkulösis 1929. évfolyamának júniusi, júliusi ás augustusi számaiban. Kisebb monographia. amelyben a női nemző szervek gümős megbetegedésének gyakoriságát, a fertőzés létre jöttét, kórboncta^ nát, klinikumát lefolyását, a bacteriologiás diagnosis methodusait, a^therapiát szélesebb alapon tárgyalja. Az elsődleges infectio lehe* tősége lenge vizsgálatai szerint legalább is az állat világban teljesen nem tagadható, de ennek a ieltetele a méh antiperistalticus_ mozgása volna. A bacilaemiának a tovaterjedésben csak a szöveti dispositio jelenléte mellett lehet szerepe. A tuba és a méh megbetegedésének gyakorisága közötti külömbség okát illetőleg, nagyon valószínűnek látszik a Schröder felfogása, -amely szerint az, a méh nyálkahártya leválásával szemben, a tuba nyálkahártya nyugalmi állapotában rejlik. Részletesebben tárgyalja azt a még ma is vitatott kérdést, hogy a genitáliák és hasnárt.ya egyidejű megbetegedésénél, a kettő közül^melyik a prímaer. Kiemeli, nogy azon körülmény, hogy a tubák gümőkórjával együtt sok esetben csak a medence hashartya borítéka beteg/ még nem lehet döntő az utóbbi prioritása mellett, mert a férfiaK hashártya tuberculosisa is, a legtöbbször csak idelocalisálódik' vagy itt található a legrégibb és legkifejezettebb elváltozás^ A tubák gümőkórjának tárgyalásánál felemlíti a különféle szerzők különféle felosztásait, áe hangsúlyozza, hogy itt éles_ határokat vonni nem lehet, mert egy ugyanazon szerven egymás mellett a szöveti reactio különféle m3gnyiívánulása gyakran vál -I
