Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)
1930.12.02., 4. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - 13. Magántanári képesítések I. fokon - Jármay Károly
'§.szerint : " Magántanári képesítésre rendszerint csak karbeli doktorok és pedig oIvanok tocsáttatnak, kik valamely hazai egyetemen szereztek doktori oklevelet". Azaz világosan kifejezésre jut annak a. természetes és megengedett volta, hogy habilitátiéra, ha nem is rendsze -rint, de nem orvosdoktorok is bocsáthatók.Azon példákon kivül, amelyek orvosdoktoroknak egyéb facult sokon ednyert habilitatiójáról szólhatnak /pl.dr. Hin: ich Károly a jogi, dr. Pékár Mihály a bölcsészeti karon/,avagy nem orvosdoktoroknak orvosi facultásbeli ordináriuátusra való kinevezését bizonyíthatják /dr. Gorka Sándor Pécs, dr. Bodnár. János-Debrecen stb./ megemlítetjük,-hogy saját karunkon címzetes rendkívüli tanárai is viseltek dísszel, büszkeséggel és méltán a m. kir. /Hat-orvosi Főiskolán ' * 1 c ' • . kathedrát - el őhaladásuknak és emelkedésüknek tekintve az olyan ordináriusi ál 1 ást,amilyen stallunból most viszont folyamodé tőlünk a magántanárság elnyerését kéri. Az az érzésem, - tekintetes Tanártestület, hogy a tekintetes Kar, int a haladó orvostudománynyal, nemcsak lépést tartani hivatott, hanem még a. haladás s fejlődés menetét és irányitását is kijelölni és kialakítani kötelezett Testület előtt itten nem merülhet ki, mint referensnek a megbízatásom és feladatom abban, hogy egy az 1892-ik évben kelt habi!itatiós szabályzat rideg paragrafusainak codi^icatiós értelmezés ére szoritkozzam. Nézve már csak a jövő letéteményesét jelentő mai idők szempontjából a gyakorlati orvoslás, valamint a kutató orvostudomány é r d e k eit-ezekbe a tanrendi ideig nélkülözött col 1egiumaink között mindéz"Osszehasonlitó kórbonctan"-t ige