Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)
1929.09.06. rendkívüli 1.
- 5 győződve, hogy Kelen professor eddigi működését minden irányban fokozottabban fogja érvényesithetni. Működéséhez a Kar nevében a legjobbakat kivánja. Kelen professor igy válaszol: Tekintetes Tanártestület ! Köszönöm a szives üdvözlést és Ígérem,hogy teljes erőmből igyekezni fogok megérdemelni a Tek. Tanártestületnek ama bizalmát,amellyel engem méltónak talált arra az állásra,melynél magasbbat orvos el nem érhet. Kinevezésemet nem az elvégzett munka jutalmának, hanem buzdításnak tekintem ► arra, hogy jövőben még intenzivebben dolgozzam, tanítsak,röntgenologusokat képezzek és succres- centiát neteljek. Ez alkalommal egy belső kénysier folytán szükségét érzem egy fájó visszapillantásnak és ez a BÁRSONY JÁNOSRÓL való megemlékezés. Az idő folyása sok sebet enyhít, s ma már ha nem is megillető- dés nélkül, de nyugodtan tudok Bársony Jánosra emlékezni, mert mint a nagy költő oly szivrehatóan mondja: " A könny nem éget mál*, csupán ragyog: . nemtörlöm még le,de már nyugodt vagyok."^- Én a megélhetés eze^r nehézsége által kényszerítve kényte len voltam már a tudományos pályával szakítani, amikor BÁRSONY tanár engem felkeresett,munkatársául f ogadott, nekem munkakört teremtett,buzditott, biztatott és mindenkor bölcs tanácsával oldalamon állott. BÁRSONY JÁNOS iránt érzett hálámnak akarok e helyen kifejezést adni, bárha ő már nincs közöttünk, de nagy szelleme él mindazok kebelében, akiket példaadásával piegihl etett .BÁRSONY JÁNOS szelleméhez intézem hálám kifejezését. BÁRSONY tanított engem arra,hogy a tudományos munka nem merül ki az adatok gyűjtésében,
