A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)

1929. május 17., 6. rendkívüli

vágya újból xsak TAUF-FER tanárnak elévülhetetlen érdeme, aki korát meghazudtoló fiatalos hévvel mint

próféta oda állót az anya- és csecsemővédelem élére ás a gondviselés jóvoltából számára meghagyott tehetséggel és erével vette fel a küzdelmet s nemzetet ^msztitó veszedelmek ellen* De a próféta szava a pusztában elhangzott szó marad»hogyha azt lelkes apostolok föl nem fogják,meg nem őfczik, toább nem adják, és tettekre nem váltják át. Az- egyke elleni társadalmi actiő tanácskozásai, congressusoknak tartása mind hiába való,ha mcgéttő, az ügy jelentőségét megérző és a küzdelemre kellőképen felfegyverzett apostolok az orvosokban rendelkezésre nem. állanak* Maga TAUFFER tanár fennebb emlitett nagyjelen tőségü és az orvosegyesületben is előadott szülészeti rendtartásában kívánatosnak tartja,hogy meg«« szűnjék s sokszor káros szabadosság,mely az orvosi eljárásokban nem egyszer megnyilvánul melyeknek kö-'

vetkezménye.i .........nem agyszer a klinikákon, meg az

igazságügyi orvosi tanácsban megütközést keltettek, követeli hogy jövőre a tömeges mulasztások és viszszaélések megszűnjenek s követeli az orvosok felelős kötelesség telj^sithetése érdekében internatusok és poliklinikák felállítását.- S ha felvetjük már most a kérdést,hogy honnan menjenek ki az országba ezek az apostolok,csak egy felelet lehetséges : nevelésük csak az egyetemnek lehet feladata* Ennek érdekében szüksége van az egyetemnek egy olyan intézetre »amelynek minden zugát a megfogsmzott élet kifejlesztésének,az anyjától függetlenné váló élet megtartásának gondja tölti ki, a melynek lehetőleg minden fekvő helye a szüléssel kapcsolatos kardosok tanítására legyen fentartva,a melyben a szülészet tudományos kérdése és társadalmi kérdéseinek egyrésze összefutnak és egyesülnek,amelyben az összes alkalmazottak ambícióját nem az a törekvés füti, hogy minél több hasmetszést, vagy egyéb nőgyőgyá-