A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1928. február 14., 6. rendes

- n -590

li anyagukat, nem lévén közkórházak, és ambulantiájuk egyszersmind az itt szakképesítést kereső gyakornokok és tanulást folytatóV szigorló£Aönyvesek/ gyakorlati oktatására ás szolgál,és igy a pénztári betegek kontingensét nem nélkülözheti. Ugyancsak nézetünk szerint

i - * • -inhumanes volna a teljes bizalommal ideforduló ily betegek elutasítása.

A harmadik és negyedik pont el foga-K

dása akadályokba nem ütközik.

*

Megjegyezzük meg azt is,hogy a kli*"7 nikákra teljesen egyöntetű és kifüggeszt tett paragrafusokba foglalt ily rendel« kezés már azért sem lehetséges,mert minden egyes klinika igazgatója önálló“5’ an és saját felelősségére intézkedik és különben is az ingyenreddelés minősége, terjedelme a tanítást is szolgáló célúja stb. az egyes szakok szerint is igen különböző. Általánosan kötelezővé tehát a fent tárgyalt négy pontot tenni nem lehet,de bármelyik igazgató tanárnak jogában áll azt tetszése szerint követni v.kifüggezteni,mint ahogy a II. Belklinikán me^|is történik.

Az átiratnak, azon kitétele,hogy a tavalyi értekezleten a Klinikai Bizjttt" ság akkori elnöke az egybegyűlteket arról biztosította volna,hogy "az egyete-un részéről már most több nehézség nem lesz?" valószínűleg tévedésen alapulhat,mert ellenkezőleg báró KÉTLY LÁSZLÓ tanár, mint akkori kiin. biz. elnök, éppen azt hangsúlyozta, hogy bár ő nem tartja lehetetlennek a kívánt rendelkezések vég-6T1