A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1927. november 18., 3. rendkívüli

űzte, hogy pl. az 1924/25. budget évben 5.2 milliárdot, a 25/26.-ban pedig 5.99 milliárdot vont el az állítólagos virment joga alapján a tudományos célokra költségvetésileg biztosított hitelekből. És ha súlyos kritika alá eső, lenemszurt inic lat ivákról lehet szó, ez néma tanárok részéről történt. A gazdasági hivatali igazgató volt az, a ki 1927. febr. 11.-én kelt 170. sz. felterjesztésében az Egyetem háta mögött azt ajánlotta a ministernek, hogy költség kimélés céljából zárja be a parallel intézetek egy részét vagy az egyik klinikai telepet, nem sejtve, hogy pár hét múlva őt magát fogják bezárni.

A memorandum szerzője kétségtelenül jóakaratú a gazdasági hivatallal szemben, viszont kérnünk kell őt, hogy módosítsa kissé a klinikákra

A.

vonatkozó szigorú Ítéletét. Ha ott idegen lakók vannak, azokat a kommün tette be és a lakáshivatal tartotta ott - a klinikai bizottság elégszer kérte, eredménytelenül, kilakoltatásukat. A mi a gyógyszer- és kötszergazdálkodás //hiányzó éssszerüségét,, illeti, ezt a kérdést pár év előtt terjedelmes és igen beható felterjesztésben világítottuk meg, melyre azonban még csak választ sem kaptunk. Specialitások rendelése is talán nem azért történik, mintha nem tudnánk egy //receptet egész terjedelmében megtanulni*.

•A

A kárt, a szél által betört ablakok, az elrepedő csövek, az átnedvesedett falak, eloxyaálódott vezetékek költségeit sem szoktuk mi a betegnek, hanem a kellő tatarozás hiányának felróni. Szívesen törekszünk a jövőben, hogy //a gazdasági hivatal ne nagy késéssel és tökéletlenül végezze teendőit'* és

——— ~

^

— — — , A

örömmel halljuk, hogy //a puszta ellenőrzésnél nagyobb hatáskört kell kapnunk", - nem látjuk azonban ennek módját a memorandumban kifejtve. Az, hogy ezután albizottsággá degradál tatunk, aligha vehető hatásköri kiszélesítésnek.

Nézetünk szerint, a helyzet megjavításához előszó'r meg kellene vonni az Egyetem gazdasági határait. Itt van mindenekelőtt a betegfelvételi iroda, a melynek megtévesztő címe mögött egy pénzügyministeriurai kirendeltség rejtőzik és melynek 32 főből álló személyzete évi 115,000 ügydarabbál mást sem tesz, mint az állampénztár számára behajtja az ápolási díjakat.

Ez a hivatal nem az Egyetem érdekében dolgozik, nincs tehát semmi szükség arra, hogy továbbra is az Egyetem kebelében maradjon. Tisztázni kellene a helyzetet a Pasteur-intézettel szemben is, a mely költségvetésileg és ellátás tekintetében az Egyetemhez van kapcsolva, a nélkül hogy ahhbz egyéb tekintetben köze volna. Arra az anomáliára már ráírni tat tunic, hogy az Egye-