A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1927. október 11., 2. rendes

- 44 -tasa az elmeleti tanszakok számára az egye

tóm egyik legfontosabb problémája. Tanár• \ ir% ^ V ^ -testületünk nagy megnyugvással látja,hogy

sol foglalkozik a nehéz kérdés megoldása” val. A megoldásnak azon módját,mely a tan”

^ • ír -«• «•

széki segédszemélyzetet a gyűjtemény egye- V *■ » •'■» *! '■» *«• V.» •*» -*

tem módjára közös statusban foglal ja,nem

—' V/ t i * w %»• v «r*s v

tartjuk célszerűnek,de annál nagyobb hálával és osztatlan helyesléssel fogadjuk Nagyméltóságod öztöndij actióját. Ismerve a statusrendezés nehézségeit a theoretikus tanszékek segédszemélyzete helyzetének most már halaszthatatlan javítására,mint logkqmy nyebben keresztül vihető ideiglenes módszert : pótlékok engedélyezését javasoljuk,

A tanszéki segédszemélyzet legtöbbnyiro dij— •tálan állással kezdi meg szolgálatát s az első díjazás a mit kaphat 1392 pengő évi fizetés, a tanársegédi állás mely több évi díjtalan s gyakornoki szolgálat után érhető el 1276 pengő. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanársegédek rendesen 30 évnél idősebbek ,kiknek diplomája már sok éves,akkor igazán csodálnunk kell,hogy ez állások oot ölthet (ók • De e esokély fizetés következménye az, hogy a tanszéki segédszemélyzet arra törekszik,hogy más díjazott állást is kaphasson,vagy hogy magángyakorlat utján keressen megélhetést, A beke éveiben ismtelve hangoztatták azon álláspontot,hogy a gyakornoki es tanársegédi állások ^rr» valók, hogy az orvosok speciális képzettséget szerezzenek s a díjazás legfeljebb ösztöndíj jellegével bírhat. Ez álláspont most már nem tartható fenn, annál keves-Nagyméltósggod megértéssel és érdeklődés