A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. június 21., 7. rendkívüli
gyitásban olyannyira fontos,művelése olyan speciális berendezést kíván,hogy szükségszerűen külön tárgykörré kellett válnia. Franciaországban és több nyugati államban már régen szigorlati tárgy és Karunk ■ is felismerve fontosságát, megtette annak idején a lépéseket, amelyeknek eredménye gyanánt a budapesti egyetemen urológiai tanszék állitta tott fel. Ámde a tanszék szintén nem kapott egyetemi hajlékot és a fü lészettel és a gégészettel együtt a Rákus kórházban van elhelyezve. A szábanforgó három tanszéknek a helyzete a Szt.Rókus kórházban valósággal elszomorító, nem méltó az egyetemhez és a három tanár a legnagyobb önfeláldozással, folytonos lemondás mellett és állandó küzdelemmel képes csak tanári és tudományi kötelességeinek megfelelni. A kórházi környezet már magában véve sem megfelelő a klinikáknak, amelyek önállóságukban és függetlenségükben korlátozva vannak a kórház különleges berendezése által. De ettől eltekintve,a tanszékek nélkülöznek minden megfelelő helyiséget,amely az oktatás és a búvárkodás céljára szükséges volna és ami ilyen szempontból rendelkezésükre áll, az inkább névleg az és nem elégíti ki a Jogos igényeket A tanszékeknek nincsen a szó modern értelmében vett műtője;nincsen le boratoriuma;nincsen helye,ahol könyvtárát elhelyezhetné;nincsen az ambuláns betegek operálására és kötözésére szolgáló helyisége s ezer betegek ellátása a műtőben történik,úgy hogy ennek fertőzött állapoti miatt minden nagyobb műtét szorongó aggodalmat okoz; a fülészeti és gégészeti klinikának nincsen Röntgene,sőt mi több, a három tanszéknek nincsen tanterme, Az előadások az ambuláns szobákban folynak, amelyek nem elég tágasak,úgy hogy a hallgatóság összezsúfolva szorong a kicsiny hely iségekben, amelyeknek a levegője az ott megforduló sok beteg miatt veszedelmes az egészségre. A három klinika ezen primitiv szükségletein kívül, teljesen híján van minden olyan helyiségnek, amel az intenzivebb tanítást szolgálhatná, szó sem lehet vetítésről,amely lyel anatómiai, szövettani demonstrati okát lehetne tartani, nincsen olyan helye, ahol készítményeit szemlélhetővé tehetné. E klinikák helyzete annyira nyomorúságos, hogy nemcsak az oktatás és a tudományos működés,hanem egyetemünk Jóhire ér-