A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. szeptember 14., 1. rendes, folytatólagos
tudományos életünk újból erős lendületnek indult. Ifjak és öregek jelentkeznek a külfölddel folytatott versenyre, haladnak azon az úton, melyet Nagyméltóságod írásban, szóban és tetteiben ismétélten megjelölt, mondván, hogy hazánk régi dicsőségét elsősorban a művelődés és tudomány fegyvereivel lehet visszaszerezni. Nem viselhetjük a felelősséget azért, hogy egyetemünk e kinevezés révén a külföldi társegyetemek előtt hitelét veszítse. Nem oszthatjuk a felelősséget annak elismerésében, hogy Magyarország az az állam, amelyben a politikai hatalom képviselői hatalmi szóval adják meg kiválasztottjaiknak a legmagasabb orvosi képesítést. Minthogy érezzük és tudjuk, hogy az ország érdekét képviseltük, amikor a sebészi tanszékre történt jelölést Nagyméltóságodnak a felterjesztésünkben vázolt módon javasoltuk, s amikor a sebésztanári állásra ajánlásból Ádám Lajos dr.-t kizártuk, aggodalmaink alapján a legteljesebb bizalommal, s legmélyebb tisztelettel járulunk Nagyméltóságod elé azzal a kéréssel, hogy az egyetemünket, a társegyetemeket, s ezzel a magyar tudományos életet ért mélységes sérelmünket orvosolni méltóztassék. A helyrehozás útjait mi nem jelölhetjük meg; azt megtalálni Nagyméltóságod bölcsessége és igazságérzete hivatott, de a legnagyobb készséggel ajánljuk fel szerény tudásunkat és féltő hazafias érzésünket Nagyméltóságodnak a kérdés rendezésében. Hazánk szerencsétlensége megtanított arra, hogy mi, akiknek kezébe a Gondviselés az ifjúság tanításának kötelességét tette le, szükségképpen nemcsak tanítói, de nevelői is vagyunk az új nemzedéknek. Mi ebbeli kötelességünknek azzal igyekszünk tőlünk telhetőleg eleget tenni, hogy eszményeket s eszményi köppenyben igaz férfiakat iparkodunk az ifjúság elé állítani, akiket az szinte bálványokként szeretve kövessen. Ha összedőlnek ezek a bálványok, akiknek bölcsességében a fiatalság eddig hitt, s akiknek határozataiban eddig megbízott, ha az idealizmus helyébe a rideg materializmus és oppurtunizmus kerül a tudományos életünk zászlójára, akkor félünk, csonka országunk végső órája ütött. Nem sértődöttség, nem elkeseredés, hanem mélységes megdöbbenés és hazafias aggodalom hajtja ajkunkra a tiltakozás szavát. Kérjük Nagyméltóságodat, hallgassa meg i kérésünket, nehogy Nagyméltóságod és mindazok, akiknek részük volt e sérelemben, kénytelenek legyenek annakidején a romokon ülve ismételni a mea culpát. Nagyméltóságod bölcsességében rendületlenül bízva, törvénytiszteletére és igazságszeretetére apellálva hódoló tisztelettel jelentjük be, hogy addig, míg sérelmünkre orvoslást nem kaptunk, felelőségünk újra hangoztatott teljes tudatában Ádám Lajos dr.-nak autonóm tanári jogait függőben tartjuk. Egyúttal tisztelettel bejelentjük, hogy jelen tiltakozásunk egyidejű megküldése mellett azzal a kéréssel fordulunk a testvérkarokhoz és egyetemekhez, hogy álláspontunkat a magukévá téve, egységes megmozdulásukkal emeljék tiltakozásunk súlyát és kérjük annak gyökeres jóvátételét. A Budapesti KIR. MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM ORVOSI KARÁNAK 1926. évi szeptember 14-én tartott üléséből. <-P á t r i a”-nyomda r.-t., Budapest (263500) Felelős nyomdavezető: Mészáros Vilmos
