A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. május 10., 9. rendes

alatt jövendőbeli fokozottabb érvényesülésük útját hasonló idegen szolgálatba való azegődéssel próbálják biztosítani. De nemcsak a tanársegédek különleges kötelességei, hanem alkalmaztatásuk különleges körülményei is lehetetlenné teszik más szolgálatra való beosztásukat. Pontos nemzeti célok elérésére a ljgmesszebbmenóen közreműködni Karunk is természetesen kötelességének tartja s igy lehetséges volna, hogy Karunk amennyiben ilyeneket látna fennforogni kivételesen hozzájárulhatna ahhoz, hogy egyik-musiit tanársegéd az egyetemen kivül eső szolgálati körbe ideiglenesen beosztas3Óü, de ez természetesen nem kivánatos és legfeljebb a megválasztás tartamára terjedhetne, mert a tanársegédi állásban való meghosszabbitásramindig a pályázat kiírásával, külön választással és külön megerősítéssel jár együtt, előre kötelező Ígéretet tenni annál kevósbbó lehet, mert egyrészt a Tanártestület tagjai az elé a nehéz kérdés elé állíttatnának, vájjon azt, akiről tudják, hogy az egyetemnek szolgálatokat nem fog tenni, tehát a tanárnak segédje nem lehet tanársegédi cimmel m-ghosszabbithatják-e, másrészt, mert a pá lyázatnál jelentkezhetnek mások, olyanok, akiknek az intézet számára való megnyerése annak és ezzel az egyetemnek és a tudománynak fontos érdeke. Mindezeknek megfelelően Sarunknak nincsen módja arra, hogy tanársegédeket azzal a tudattal, hogy azok tanársegédek nem lehetnek, állásukban megho szabbitson, varlamint természetesen arra sincs módja, hogy valakit aki az egyetemtől távol van és távol áll, tanársegédnek megválasszon. Már pedig Gaál András dr. ügyében ez a helyzet áll fenn.Gaál András dr. ugyanis, aki jelenleg 34 éve3, evangélikus vallású orvosdoktori oklevelet 1922-ben kapott, a háborúban résztvett, a tüzérségnél egészségügyi-hadnagyi rangot kapott és vitézségi érmet szerzett, az egyetemi közegészsógtani