A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. május 10., 9. rendes

alatt jövendőbeli fokozottabb érvényesülésük útját hasonló idegen szolgálatba való azegődéssel próbál­ják biztosítani. De nemcsak a tanársegédek különle­ges kötelességei, hanem alkalmaztatásuk különleges körülményei is lehetetlenné teszik más szolgálatra való beosztásukat. Pontos nemzeti célok elérésére a ljgmesszebbmenóen közreműködni Karunk is termé­szetesen kötelességének tartja s igy lehetséges volna, hogy Karunk amennyiben ilyeneket látna fenn­forogni kivételesen hozzájárulhatna ahhoz, hogy e­­gyik-musiit tanársegéd az egyetemen kivül eső szol­gálati körbe ideiglenesen beosztas3Óü, de ez ter­mészetesen nem kivánatos és legfeljebb a megválasz­tás tartamára terjedhetne, mert a tanársegédi állás­ban való meghosszabbitásramindig a pályázat kiírásá­val, külön választással és külön megerősítéssel jár együtt, előre kötelező Ígéretet tenni annál kevósbbó lehet, mert egyrészt a Tanártestület tagjai az elé a nehéz kérdés elé állíttatnának, vájjon azt, akiről tudják, hogy az egyetemnek szolgálatokat nem fog ten­ni, tehát a tanárnak segédje nem lehet tanársegédi cimmel m-ghosszabbithatják-e, másrészt, mert a pá lyázatnál jelentkezhetnek mások, olyanok, akiknek az intézet számára való megnyerése annak és ezzel az egyetemnek és a tudománynak fontos érdeke. Mind­ezeknek megfelelően Sarunknak nincsen módja arra, hogy tanársegédeket azzal a tudattal, hogy azok tanár­segédek nem lehetnek, állásukban megho szabbitson, var­­lamint természetesen arra sincs módja, hogy valakit aki az egyetemtől távol van és távol áll, tanársegéd­nek megválasszon. Már pedig Gaál András dr. ügyében ez a helyzet áll fenn.­Gaál András dr. ugyanis, aki jelenleg 34 éve3, evangélikus vallású orvosdoktori oklevelet 1922-ben kapott, a háborúban résztvett, a tüzér­ségnél egészségügyi-hadnagyi rangot kapott és vi­­tézségi érmet szerzett, az egyetemi közegészsógtani

Next

/
Oldalképek
Tartalom