A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. április 26., 8. rendes
a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úrhoz, amelyben jelenti, hogy „a kérdést a magyar egyetemek közös szempontjának elvi jelentőségű általánosságában behatóan tárgyalta, a fennálló törvénnyel, szabályzattal és az akadémiai szabadság világszerte elismert jogaival vonatkozásban“. A debreceni egyetem Orvostudományi Kara mondja továbbá, hogy: 1. „Az önkormányzatunkat megállapító 1912. évi XXXVI. törvénycikk szerint egyetemi tanári kinevezéseknél... a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető tudományegyetem meghallgatásával teszi meg előterjesztéseit.“ 2. „A szabályzat 7. szakasza szerint az Egyetem meghallgatásával az Egyetem új Karokkal is kiegészíthető. Ezen szakasz szellemében és az eddigi gyakorlat értelmében új tanszékek létesítése is csak az illető Kar meghallgatásával lehetséges! A 9. § értelmében ... hogy egy karban hány főtanszék legyen és hogy egy főtanszakra egy vagy több tanszék állíttassék-e fel, azt a Kar meghallgatásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozza meg.“ 3. „Végül a 28. szakasz utolsó bekezdése szerint az arra érdemes magántanárokat a miniszter a maga kezdeményezéséből is kinevezheti nyilvános rendkívüli tanárokká, de a Kart ebben az esetben is meghallgatja.“' „Ezek szerint nyilvánvaló — folytatja a debreceni egyetemi Orvostudományi Kar — „hogy midőn az új budapesti sebészeti tanszék felállítására és betöltésére és az új sebészeti klinika létesítésére az illetékes Kar ellenére, szakvéleménye meghallgatásának mellőzésével, az egyetemi fórumok kiiktatásával, sőt tudtán kívül történt előterjesztés, ezen szabályai; figyelmen kívül hagyattak.“ „Nagyméltóságod, amint a szóbanforgó kinevezés ténye által, valamint á budapesti orvosi fakultás tiltakozása kapcsán kiadott hivatalos nyilatkozatában is kifejezésre jut, megengedhetőnek tartja, hogy egyetemi katedrák a Karok meghallgatása nélkül, sőt egyenesen akaratuk ellenére létesüljenek, és a Karok jelölését korántsem tartja magára nézve kötelezőnek. E felfogásban általában az Egyetem sajátos, a magyar egyetemi élet virágzásának is alapfeltételét képező, hazánkban is alkotmányosan biztosított nemzetközi előjogának tagadását látjuk.“ „Az egyetemi autonómia legsajátosabb integráns jogköre és kötelessége, hogy a tanári kar exkluzív testületi szellemben tartsa fenn és egészítse ki önmagát.“ „Minden művelt nemzet közvéleménye az egyetemi tanár kiválasztását, személyének és tudományának elbírálását a fakultásra bízza, mert kétségtelen, hogy a leendő munkatárs megválasztására csak ez a testület lehet képes és hivatott. ... A ténykedés felelősségét csak a fakultás vállalhatja. Ez a felelősség különösen súlyos, midőn a né}) életét és egészségét őrző orvosok tanításának és nevelésének gondját vállaló tanárról van szó. „Azt, aki az egyetemi méltóságot az egyetem szokásainak és szabályainak ellenére, az egyetemi autonómia teljes gyakorlásában rejlő szankció nélkül nyeri el, nem illeti meg az egyetemi tanár nemzetközi értékű, a művelt államok tudósköreiben kölcsönösen elismert erkölcsi és tudományos tekintélyének rangja.“ „Véleményünk szerint a kérdéses, a szakértő egyetemi fórum mellőzésével történt professzori kinevezés ténye a magyar egyetemek erkölcsi alapjának megrendítésére alkalmas és a magyar egyetemeknek és tanáraiknak úgy a hazai, mint a külföldi közvélemény előtti tekintélyét és megbecsülését csorbítja.“ „Ezen meggondolás alapján tisztelettel hozzuk Nagyméltóságod tudomására azon meggyőződésünket, hogy a budapesti új sebészeti tanszék felállításának és betöltésének módja az egyetemi autonómia súlyos sérelmét jelenti. Egyhangú határozatunk alapján a budapesti testvérkor tiltakozásával közösséget vállalunk és felelősségében osztozunk.“ E rövid ismertetésből is látható, hogy a debreceni egyetem Orvostudományi Kara teljes egészében magáévá teszi Egyetemünk Orvostudományi Karának az elvi kérdésekben kifejtett álláspontját. Egyetemünk Hittudományi Kara az 1926. évi október 26-án tartott rendkívüli ülésében foglalkozott az Orvostudományi Kar tiltakozásával. Az ügy előadója dr. Schütz Antal ny. r. professzor volt, aki előadványában a következőket mondja: „Az eset annyira ismert, az Orvoskar állásfoglalásának indítékai oly szerencsés fogalmazásúak és oly közvetlenül kínálkoznak, hisz annyira közvetlenül Egyetemünk autonómiájának lényegéből, valamint a felsőbb tudománymívelés jogi és erkölcsi alapfeltételeiből sarjadnak, hogy javaslatom indokolásától felmentve látom magamat és még csak annak a meggyőződésemnek kifejezésére használom föl ezt az alkalmat, hogy Egyetemünknek és a magasabb feni túrérdekeknek eléggé meg nem becsülhető szolgálatot tenne, aki Egyetemünk 9
