A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. február 8., 6. rendes

t ás a már csak anyagi okoknál fogva is az érdekelteket a pályáról elriasztaná. Az azóta eltelt 15 év egószen más viszonyokat teremtett. Mert a jelenben többen lépnéhek a gyógyszerészi pályára,mint amennyit Csonka Magyarország elbir,ugy hogy külön intézkedéssel kellett a gyógyszerészi pályára lépők számát korlátozni.

Bár az egyetem szivesen fogadja a gyógyszerészek azt a kérését,hogy az egyetemi tanulmányi idő felemeltessék, sót az egyetem már régibb idó óta hangoztatott álláspontjához hiven a gyógyszerész tanulmányi időnek két évról hosszabb időre esetleg három évre való emelését a tanulmány sikere és a gyógyszerészek képzése érdekében szükségesnek és eloiázhatatlannak tartja. Nagyon természetesen ennek határozattá emelése esetén önként érthetői eg gondoskodni kell a megfelelő intézkedésekről,mint aminő a megfelelő tanárok vagy előadók szaporítása, továbbá a meglevő intézetek kibővítése, esetleg uj intézetek felállítása és ezek megfelelő felszerelése.

Szerencsére a Nagymélt. vallás és közok tatásügyi Miniszter ur a közeljövőben uj tanszé keket sfcervez,továbbá a műegyetem mögötti telken,uj, modern tudományos intézeteket létesit.

E tanszékek és intézetek szervezése alkalmával arról kell gondoskodni,hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület emlitett kívánalmai kellő figyelembe vétessenek.

Ez idő szerint a budapesti egyetemen a Magyar Gyógyszerész Egyesületnek a gyógyszerészképzésre vonatkozó különben minden indokolt és helytálló kívánsága teljesíthető ugyan,de életbeléptetése csak a kapcsolatos szükséges intézkedések foganatosításával véhető keresztül«.