A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. október 12., 2. rendes
- 91 * Ezt a siker-tornyot azonban - mint semmi sikert e földön - nem lehetett íelópiteni áldozat nélkül, azt nem csak a szerencsés kezdek rakták. \ATear es kioltott élet lángja nak korma festi sötétre falait, ne büszkélkedjünk tehát tetején mi maT gunk, kik messziről néztük vakmerő munkáját hagy szerencsés kézzel, ép bőrrel helyeztük el benne köveinket, azoüé az ©gyeseké az áldozatos érdem a siker e ragyogó halmazatában, kik buzgón építették,de nem érték meg ragyogását; kik összerosKädtak terhük alatt, kiket elsodortak a sokszor leomló állványok és törmelék,kik belevesztek munkájának vórgőzös fojtó levegőjébe.' Ezt tudva és átérezve a Pázmán;y Péter Tudomány-egyetem orvosi kara megilletődéssel áll és alázattal hajlik meg ez ünnepen hősi halottainak emléke előtt a vele együtt ünneplő kartársak és hallgatók és diszes vendégei körében. Büszkén tekint a Tudomány és Humanitas terén elért sikerre,mit neveltjei,a magyar orvosok függetlenül a háboruvesztéstől örök dics őségképen megszereztek a maguk számára, és atyai fájdalommal gondol azokra a tagjaita,kiket e világot mgrengeto háború kikerülhetetlen áldozatul követelt.- Nekik szenteli ez ünnepet és márványba vésett emlékezését székhelyén ott helyezi el,hol mindennap szemben találkozik avval tanár és tanitvány.- Hirdesse ez* emlék hogy az orvosi kar neveltjei, hallgatók és avatottak egyaránt megtették kötelességüket Hazájukkal és az Emberszeretet szent eszméjével szemben. - Legyen ez az emlék magvetés is a jövendő orvos nemzedék leikébe»követésre aivó példa és emlékezte**, tés akkorra«* mikor uj tettekre és áldozatokra hiv egy mindnyá-I junktél várva várt szózat,de az orvosi hivatás áldozatos teljesítésére is mindenkoron,valahányszor csak szemben állnak a halál lal. Szivünkbem büszke gyásszal,lelkűnkben ünneppel járuljunk az emlék elfiíh napirend összes tárlMrií* letárgyalva a dékán az ülést
