A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. október 12., 2. rendes
Később mindent magával ragadott ás minden kegyeletes adatgyűjtest lehetetlenné tett a titáni küzdelem,mely Yperntől - Bagdadig, as Rigától az Afrikai partokig folyt, - De ze a mi ünnepünket nem csoroifja,mert bár aranyJetükre volna érdemes minden áldozat neve, mi nem a-névszerinti egyéneket,ha nem összességüket az eszmét „akarjuk ünnepelni és a < wm mm m* mm mm mm mm mm mm mm m, w. <mm m. jövendő leikébe vésni,mi ez áldozatok szivében élt,s a mi okét hősökké,a Nemzet, a Haza, és a Humanitás martyr.jaivá avatta.Hősök ?- kérdi kétkedve a háború cselekvő»fegyverforgató embere - lehetnek-e hősök az orvos ok,kik a támadás < részegítő mámorában ,a védekezés halált megvető bátorságában, a fegyveres viadalban nem vesznek részt ?- Oh Istenem ! fájó szivünkben keserves emléke él szegény kies Ínyeifiknek: alsóbb éves növendékeinknek»kiket kemény csatasorba állított a Haza hivó parancsa, kik ott rohamoztak a mocsaras mezők, s a jégbóritotta sziklák Között,kik közül nem egy handna yi, főhadnagyi ranggal.mellén vitéaarégi éremmel jött vissza, vagy esett el,- Nem hősök-e esek,kik meg nem bújva az orvosi kiváltság védőpajzsa alatt, a fegyvert forgatókközé állottaK, hogy a magyar becsületért, a Haza védelméért életüket áldozzák ! És - kérdem- nem nagyobb hős-e az, ki támadásra, de vé..t • delemre sem gondolva fegyver nélkül veti magát a kavargó küzdelembe, ott jár a halál mezején az emberarzeretet glóriájával homlokán, mint hírnöke az életnak ! Lehunyt emlékező szemünkön át látjuk felsőbb éves nüven * dókeinket, a mint genfi kereszttel karjukon -oh mily hiába va ló volt e szent jelvény !- fedezék nélkül rohannak,vagy veres tetemek közt kúszva csúsznak a tüzvonalba hordagyaikkal, kötszereikkel,hogy felszedjenek»kimentsenek s-z izzó pokolból barátot és ellenséget egyaránt. Vagy nézzük ki az a komoly arcú sőpadt gyermek, a ki éltesebb mesterét a mennydörgést megcsufoló pergőtűz kozoen emberfölötti nyugalommal hajol a vérső sebesültek fölé ? szegük se rebben, szorgos kezük meg nem áll,pedig egy lecsa pó gránát elsöpörte már a rozoga csűr felét,hol segélyhaiyü-
