A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. október 12., 2. rendes
o- 71 -A Thyreosisok kezeléséről 1912-ben megjelent munkája az Orvosegyletben a Basedow-kórról másik két társával együtt tartott sorozatos elő adásának bővített kidolgozása. A Basedow-beteg*. ... i ség kezelóséoen az egységes kialakulás hiányát annak tulajdonitja,hogy a betegség okát még maiá az idegrendszeroen, s nem a pajzsmirigyben kere - sik. Ü maga a r>asedow-kór lényegét dysthyreosisban, a «ajzsmirigy működésének qualitativ es quantitativ megváltozásában látja. Az arra hajlamos egyénben, akinek hajiját dissimilatiós anyagcserehormonok okozzák,a legkülönbözőbb tényezők váltják ki a thyreosist, amelynek gyógyítására sebészi ás nem sebé#« szí eszközöket egyaránt jogosnak vél. felsorolva mindkét csoportnak ázámvajövő lehetőségeit,statisztikailag hasonlítja össze a belgyógyászati és sebó-szi kezelés eredményeit. Végezetül ismerteti saját sebészi technikáját,amelyet évek óta használ,s amely nek jó eredményeit köszöni. A fájdalomról 191^-ben irt kitűnő összefoglaló ismertetést»amelynek keretébe ügyesen áll itja be saját tapasztalatait. Lennander,Head es Mackenzie munkáinak ismertetése és bírálata után főleg a hasi fáj dalmakkal foglalkozik,amelyeket aszerint oszt két csoportra, hogy az inger exo-,vagy endoentericusan hat-e. Foglalkozik a fájdalomórzós elméletével,s azt véli,hogy amikor a rendesnél nagyobb ingerület legyőzi a gerincvelő ducsejtláncolatának ellenállá” sát, ingerülettöblet vet-itődik az agykóregoe, s ez 'lényegében a fájdalomórzós. hrdekes példákon futatja be azt az arányta óságot,amely inger és reactió között fennáll. az appendicitist utánzó kórformákról cimü munkájában a gyakorlóorvos számára az elkülönítő kórisme segédeszközeit sorolja fel az appendicitis 102 ni
