A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. október 12., 2. rendes
i O (Tk O t/'- 15 -pán egy betegséget, s ennek kapcsán a klinikán elhelyzést és egy utókezelést emlit. Ezért a műtétért és utókafeléset Paunz dr.honoráriumot fel nem számithat. Ezzel szemben Paunz dr.jelentésében két további műtétet emlit.amelyeknek elvégzésére a bete*ót magánlakásán mint magánbeteg kérte fel,amely műtétekről éppen azért a klinika feljegyzéseiben semminemű nyom nem található. Paunz dr. nyilatkozata szerint az orvosi honoráriumot ezen magánúton végzett beavatkozásért, s a bemutatott szánnia szerint az ezek után felmerült költségekért számította fel. Minthogy a magánprakszist a klinikán alkalmazott orvosoknak seyijififéle rendelet nem tilt ja,minthogy Dr. Paunz dr. ezen magánrendelésén a klinika kötszerét igénybe nem vette, az ó magán ügyéből kifolyó követelése az o magánügyének minősi‘t»end<5,amely a fenálló szabályokkel össze nem ütközik. Az elmondottak alapján tisztelettel javaslom a tek. Tanárt es tületnek,méltóztassék a budapesti Orvosszövetség kérdését oly értelemben megválaszolni,hogy a lefolytatott .vizsgálat Paunz dr.eljárásában semmi hibáztatandót nem talált. A vallás és közoktatásügyi miniszter ur rendelete alapján a klinikán bentlakó orvosok a klinika igazgatójának engedélyével a klinika rendelési idején kivül az igazgató által megjáölt helyen s igy lakásukon is magánbeteget fogadhatnak, azt kezelhetik is,amely célra azonban a kezeléshez szükséges beszerzéséből maguk kötelesek gondoskodni,illetve magánrendelésük céljára a klinika anyagát igénybe
