A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)
1926. május 12., II. számú sebészeti tanszék betöltése ügyében kiküldött bizottság ülése
- 80 -szempontjából is nagy nyeresége lenne egyetérnünknek. Mindezeknél fogva WINTERNITZ-et ajánlja első hely584 re. Korányi Sándor báró tanár: annak számára, aki maga nem sebész, nagyon nehézzé teszi a választást az, hogy Verebély tanár ur szerint Winternitz és Bakay irodalmi munkássá/ ga egyenértékűek és hogy mindkettő egyformán mestere a sebésztechnikának. Még nehezebbé válik a nemsebész helyzete azáltal, v hogy a bizottságnak két sebésztagja közül Verebély Bak/ay-t, Illyés pedig Winternitz-et akarja első helyre proponálni. Kétségtelen , hogy Karunk jól jár kettőjük közül akármelyik is fog a megürült sebészi tanszék birtokába jutniés akkor, mikor értékük igazán szakemberek véleménye szerint nagyon egyforma a nemsebész számára döntőkké olyan körülmények válnak, amelyeknek mérlegelésében a sübgectivitásnak tág tere nyilik. Az egyik oldalon ott van az általános egyetem-politika szempontja, amelyből Bakay-nak érdemei és a vidéki egyetemek érdeke Bakay mellett szólnak, a másik a mi egyetemünkké, súlyból az kivánatos, hogy a tanszék azé legyen, akinek kiváló sebészi és orvosi dualitásai felől közelebbi tudomásunk van. Nagyon nehéz abban a meggyőződésben Ítélni, hogy az Ítélet két ségtelenül igazságos is és a nehéz helyzetben talán legtermészetesebb volna a kettő közti választást praejudikálás nélkül * a Karra bízni úgy, hogy a bizottság aequo loco terjesztené eléje a két pályázót jelölésre. Az ilyen eljárásnak azonban principalis nehézségei lévén, azokhoz csatlakozóik, akik elsőhelyre Winternitzet, másodikra Bakayt kívánják jelölni. A referens többi javaslatához hozzájárul. Buday Kálmán tanár: Hozzájárul előadó azon javaslaté hoz, hogy a jelölésbe Hüttl, Borszéky, Bakay és Winternitz vétessenek be; s magáévá teszi azt a propositiót is, hogy harmadik helyre Hüttl és Borszéky aequo loco jelöltessenek.Ami Bakay és Winternitz elbírálását illeti, előadó maga is úgy nyi latkozik, hogy tudományos munkásságuk egyforma értékű s ezért felszólaló is abban a véleményben van, hogy szinte legigazságosabb volna, ha ők mindketten egyformán jelöltetnének az els
