A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)

1926. május 12., II. számú sebészeti tanszék betöltése ügyében kiküldött bizottság ülése

Hozzászól: Illyés Géza tanár.

Az előadó nagyszerűen kidolgozott és előadott referátumából tiszta képet alkothattak a folyamodók tudományos működéséről,azoknak értékéről;ezen alapon azonban azon conclusiókra jut, hogy első helyen Winternitz Arnold jelölendő.

különösen kiemelendőnek tartja a parametran genyedésekről irt dolgozatot, mely kitűnő leirása a medence sebészanatómiai viszonyainak, s ez alapon a genyedés tovaterjedési irányának. A farkastorok operatiójának technikája című dolgozat önálló elgondolás alapján készült s ezen módszerrel olyan eredményeket produkált, melyek a legelső külföldi műtőkével egyenrangúak. A gyermekkori sérvek sebészi kezelése cimü dolgozata 1146 operált eset kapcsán készült, ami akkor (I9H) a legnagyobb szám volt a világirodalomban. Tapasztalataim az agy és gerincagy daganatok sebészi kezeléséről cimü dolgozatában 8l operált esetről számol be, amely azóta - mint értesül - mégegyszer annyira felszaporodott, jeléül annak,az elismerésnek és bizalomnak, hogy eseteiket a szakemberek mily nagy számmal küldik hozzá mütevés végett. Az előadó ur által emlitett 83/ moralitás csak a hátsó kopcnyagödör daganataira vonatkozik, hol 12 eset közül gyógyult 2, s meghalt 10 beteg, de ezen localizatióju s különösen az u.n. acusticus daganatoknál a legkiválóbb külföldi sebészeknél is nagy a halálozási százalék, mgy EISELSBEEG 77/*, HILDEBRANDT 71/, BORCHARDT 76/, WINTERNITZ többi műtétéinél a halálozási százalék már sokkal kisebb, mert a cerebralis tumoroknál 30/,a gerincvelő tumoroknál pedig 26/.

meg tőle mert, WINTRNITZ 1911-ben a Stefániái gyermekkórházból távozván, a Telepy-utcai 98 ágyas sebészeti osztály átvételével, neki akkor uj felnőtt anyaghoz jutott, ismeretlen és kevésszámú segédszemélyzettel (1 al- és 1 segédorvos); majd kitört a háború, WINTERNITZ a harctéren az első vonalban a kötözőhelyen résztvett a lublini és ivangorodi ütközetekben,

1913-tól 1922-ig, tehát 9 évig közlemény nem jelent