A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)
1926. május 12., II. számú sebészeti tanszék betöltése ügyében kiküldött bizottság ülése
- 76 -580 sebészi működését, 2 alkalommal kerülve uj környezetbe,mely az egyetemmel együtt őt is bizalmatlansággal, idegenkedéssel fogadta. Csak közvetve, részben rosszakaratú beállitás tükréből tudjuk, hogy e nehézségekkelmegbirkózot s a gyakorlatban is érvényesül. Tudományos munkáik mindenesetre igazolják, hogy mindketten épen a gyakorlati sebészet legnehezebb problémáival, Winternitz az agy, Bakay a nyelőcső sebészettel foglalkoznak előszeretettel, amely kérdésekhez csak a gyakorló sebészek legkiválóbbjai ipertek közeledni. Amikor azonban e két jelöltjének egész egyéniségét kivánta az előadó összemérni, lehetlen volt el nem ismernie annak a kulturmunkának fölényét, amelyet Bakay Lajos 12 és fél éves egyetemi nyilvános rendes tanársága alatt kifejtett. Bakay 13 esztendővel ezelőtt vállalkozott az ak or felállítandó pozsonyi egyetem sebészi klié nikájának s egyúttal néhány társával voltaképen az egész orvosi karnak megszervezésére, miután az akkori vezetőkörök e felelősségteljes állásra kiszemelt fiatal sebészek sorától, köztük Mnternitztől kaptak visszautasitást. Bár a háborús követelmények az ország határára dobott egyetemmel szemben megsokszorozták az igényeket, a tudományos körökben magának nevet, a közönségben, melyhez egész Felső-Magyarország csatlakozott állásának tekintélyt tudott szerezni. Az egyetemnek Pestre menekülése az első két esztendőben a sebészeti klinika elhelyezkedését lehetelenné tévén, ő csak két év múlva jön kartársai után, hogy azután itt a fővárosban csendben, tisztán a fiatalság oktatásának élve, megteremtse második átmeneti klinikáját. Amikor az ország az anyagi összeomlás nehézségein tulküzdi magát, s a száműzött egyetem elhelyezésére lehetőség nyilik, Bakay lankadatlan kedvvel és energiával lát hozzá uj, harmadik ez alkalommal mintaszerű klinikájának megszervezéséhez. Eközben az ifjúság vezetésében, a pécsi tudományos élet megindításában, a nehézségekkel küzdő uj egyetem helyzetének megszilárdításában oly sikerrel veszi ki részét, hogy tanártársai egyhangúlag jelölik az egyetem legnagyobb méltóságára, s választják meg az egyetem rectorává.
