A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)
1926. május 12., II. számú sebészeti tanszék betöltése ügyében kiküldött bizottság ülése
- 72 -576 Tekintetes Bizottsági A referens úgy véli, hogy mint minden egyetemi tanszék betöltésénél, úgy jelen esetben is kiindulópontul az absolut tudományos érték tekintendő. A folyamodók tudományos működésének fentebbiekben részletezett ismertetéséből szinte önkéntelenül és természetszerűen következik, hogy a folyamodók között a referens 4 olyan tudományos múlttal rendelkező sebészt talált, kiknek bármelyike kesében biztositva látná a tanszék sorsát, a folyamodók közül 3 az előadó véleménye szerint ezeki kel szemben tudományos értékben nem állja ki a versenyt s igy ezidőszerint a jelölés megejtésénél nem vehető számba. Kettőnek, Ádám Lajos és Tóthfalussy Imre dr. magántanároknak tudományos működése nem haladja meg azt a szintet, mely képesítésük elnyerésére volt szükséges s azontúl további, főleg ónálló működé sei egyik sem bizonyította be, hogy vezető tudományos szerepre alkalmas. Tóthfalussy Imre dr. mint II. sz. sebészeti klinika tanársegéde kezdte irodalmi működését, s állásában jelenleg is működve, mini mástmint főnöke anyagának, annak szellemében tartott feldolgozást nem nyújthatott. Ádám Lajos magántanár első casuistical kísérleteivel már egyetemi alkalmaztatása előtt szerepelt az orvosi irodalomban.Később klinikai mesterének vezetésével értékes tudományos munkát is végzett, amikor a helyi érzéstelenítésnek egyik, azóta jórészt meghaladott és elhagyott módszerét iparkodott általánosítani és technikailag kifejleszteni. E munkásságának jutalmát elnyerte magántanári képesítésében. Nemsokkal utóbb önálló munkatér nyilt meg számára, melynek ezideig tudományos értékesítését azonban részéről sajnos nélkülözzük. A harmadik folyamodó Lobmayer Géza dr. magántanár irodalmi működését viszont s tudományos elmélyedés foka állitja a másik csoporttal szembai háttérbe. Lobmayer dr. sokat irt, élénk figyelemmel kisérte a sebészeti, sőt mondhatjuk az általános orvosi irodalom minden megnyilvánulását is. Nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel fogott uj kérdések tanulmányozásához, de azokhoz mást, mint 5?1. . I