A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)
1926. május 12., II. számú sebészeti tanszék betöltése ügyében kiküldött bizottság ülése
- 39 -542 nevezte ki napidijas főorvosnak, amikor is 10 évi működés után elhagyja a Stefánia gyermekkórházat. 1914 aug. 13.-án a háború kitörésekor katonai beosztásának megfelelően az orosz harctérre kerül, hol 3 hónapot töltött ki, majd innen helyi beozstással visszakerült kókrházi osztályába. Emellett a Zita királyné hadikórház egyik sebészi, valamint a honvéd helyőrségi kórház sebészi osztályát is vezette. 1915 szeptemberében a tanári kar rendkivüli tanári cimmel tüntette ki, mig 1917- ben a közegészségügy szolgálatában szerzett érdemeinek elismeréséül a m.kir.udvari tanácsosi cimet kapta. 1919 januárjában a székesfővárosi Szt.István kórház IV.sebészi osztályának vezetését vette át, ahol ezidőszerint is mint főorvos működik. 1920-ban a hontalanná vált pozsonyi egyetem sebészi osztályának adott helyet közkórházi osztályán, s tartotta annak távollevő tanára helyett négy féléven át a sebészklinikai előadásokat. Tudományos működését 32 dolgozatának különlenyomatával és 45 bemutatásának, illetve előadásának címjegyzékével tanusitja. Dolgozatai időbeli sorrendben a következők; 1./ Adatok a hasi hagymázhoz szegődő vesegyulladások kórbonctanához és bakteriológiájához.(Orvosi Hetilap l|98.) Bevezetésében tárgyalva a fertőzéses betegségekhez csatlakozó, azoknak szövődményeként fellépő vesegyulladások keletkezési módját, typhus abdominalis kapcsán észlelt hat súlyos vesegyulladás bakteriológiai és kórszövettani leletét ismerteti. Eseteit három csoportba sorolja, megkülönböztetve nephritis acuta haemorr hagicát miliáris tályogokkal, disseminált aposthematosús nephritis és diffus acut parenchymás nephritist. Vizsgálatai alapján azt tartja, hogy thyphusnál a veseszövődmények, vagy azok nérgei által feltételezettek lehetnek és hogy a baktériumok vagy typhusbacillusok, vagy azokhoz társuló egyéb baktériumok lehetnek. Mig a a baktériumok aposthamatósus, addig aérgeik parenchymás elváltozásokat okoznak a vesében. 5*i .0