A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)

1926. február 9., 6. rendes

vérkép roeezindulati daganat kapcsán.

Orv. netilap 1912. Ugyanez németül./Föl.

Haemat, 1913. Bd. XV.

17/ Védekezés a typhus fertőzés ellen hadikórházunkban, / Orv. hetilap 1915./

18/. A kórház fertőzd betegségeiről.

/A Pénzintézeti hadikórház évkönyve.1916./ Ugyanez Németül 1918.

19/ Zalka Ödönnel együtt : Trichino- 8is halálos esete. / Orvosi hetilap.1924.hefer. Fol. haemat. 1925. Bd. XXIII.

Mint az elősorolt dolgozatokból látható, Dr. DIEBALLA G-ÉZANAK működése nem merült ki casuistikus vagy therapeutikua cik- . kekben, hanem mélyreható tudományos kutatásokat végzett főleg a haematologia és az ideg• élettan terén. E rendkívül magas niveaun ál- 1 ló tudományos irányzatát megtartotta osztályának vezetésében is, amely a fővárosi közkór^ házi osztályoknak hiányos felszerelése dacára ma is legjelesebb belgyógyászati intézeteink közé tartozik. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy gyakorlóévbe orvosaink versengenek az ott való felvételért; ily módon Dieballa nemcsak mint előadó,hanem mint nevelő és begyakorló is tekintélyes részt vesz a fiatal orvosok kiképzésében.

Dieballának ezenkívül még egy nagy érdeme van. Kevesen oldották meg oly szépen az orvosi praxisnak ethikai és humánus vonatkozásait és alig van főorvosaink között még egy, akitől az orvosjelölt a kollegákkal való érintkezést és a betegekkel való bánásmódot, a bedside männert, olyan jól megtanulhatná, mint tőle. E tulajdonságát az orvosok jól ismerik és mindig igen magasra tartották. Ismételten megtörtént, hogy orvosok között felmerült,néha igen éles