A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)

1925. december 1., 1. rendkívüli

- 2

1»/ A gyomor duodenum ulcusainak sebészeti kezelése ós annak késői eredményei. Orvcskóxjzés XIII. évf. 3-4. sz.1923.

A II. sz. seb. klinikán gyomor-és duodenalis ulcus miatt 8 év alatt kezelt 234 beteg közül 89 olyanról számol be, akinél a műtét után 2-8 óv múlva utóvizsgálatokat végzett. Részletesen tárgyalja a 234 beteg korára, a panaszok tartamára, a fogyásra, hányásra és. ha ornat emesi ere vonatkozó adatokat. Felhívja a figyelmet a traumás eredetű ulcusokra, a tabes és ulcus egyidejű jelenlétére, az égés után keletkezett, valamint

a hernia epigastrjcaval kapcsolatban fellépett ulcusokra. Egy-6

idejüleg fennálló több ulov.s esetét ismerteti, közöttük egyet, melyben egyszerre 4 ulcus volt konstatálható. A 234 esetből operált 131 esetnél alkalmazott műtéti eljárások és a klinikán szokásos utókezelés ismertetése után áttér az utóvizsgálatokra melyek az aaaemnesis felvételéből, a próbareggeli vizsgálatából ós Röntg6U-vizf>gálatból állottak. 80, ,8 f-ban teljes gyógyulást, 15 f'-ban javulást és 4.1 ^-ban változatlan állapotot, illetőleg ulcus pepticum jejunit talált. Az eredményeket öszozegezve, arra a következtetésre jut, hogy a legjobb közvetlen és késői eredményeket a klinikán 61.2^-ban végzett gastroenteroanastomosis adja, mely kitünően befolyásolja a gyomor oh e mi sinusát. Előnye az aránylag kisszámú recidiva és a jóval kisebb mór* tali tás mint rsactió után. Az irodalmi adatok bőséges felsorolásával kifejti, hogy causalis therepiáról mindaddig nem lehet szó, mig a legtöbb aetiologiás factort nem ismerjük, hogy az ulcusok nagyrész6 tisztán belgyógyászati kezelésre is gyógyul, hogy S6b'észileg a dispositi ót n n tudjuk eltávolítani és igy műtét után is megmarad a tendentia az ulcusképződésre, végül, hogy o miatt a műtét néha som gyógyulást, sem javulást nem e~

149

redményez.

1,/a. Ugyanaz németül: üöber die chirurgische Behandlung und deren Späterfolge bei Magen - und Duodenalgeschwüren. Bruns Beitrage zur. klin. Chirurgie CaXXI.H.2.