A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)
1924. december 2., 2. rendkívüli
latban levo, klinikai vizsgálati eljárások által kórisiaézett V6tte annak diagiostikai értékének megbirálásánl mértékül ez az el-? járás nem birt fontos diagnustikus szereppel. Bzzel szemben, ba tekintetbe vette azt, hogy a./ gyakran a klinikailag teljesen egészségeseknek látszó egyéneknél a tuberculin probatorikus alkalmazása gümőkórt jelzett, b./ hogy az anaemiás dyspepsiában szenvedő neurasthenias egyéneknél, hogy a makacs obstipátióban, vagy menstrualis s praemenstrualis zavarokban szenvedő egyéneknél egy specifikus therapia alkalmazása gyakran e'tüneteknek az elmaradását idézte elő. c/ Baumgarten, Birch-Hirschfeld, BoHinger s Baeg6li tapasztalatait - hogy oly felnőtt egyének boncolásánál, hol a halál okát nem gümőkór képezte, az esetek aagy arány számában giimőkóros gócokat mutattak fel d./ hogy a tüdőgíiiaőkór első stádiumában kétszer oly gyakran jelentkezett a Pirquet-reaotió, mint a 2-ik és 3-*ik stádiumban levő esetek ben, végül pedig a legtöbb, güinőkóros betegekkel foglalkozó orvos azon tapasztalatát, hogy az első stádiumhoz tartozó esetek néha súlyosabb és gyorsabb lefolyásnak, mint a második és harmadik stádiumhoz tartozók; akkor a Pirquet-féle reactiő diagnostik&i értékét a tüdőgümőkór l6gkezdetibb eseteiben - mikor az még klinikailag nem nyilvánult meg - s latens esetekben még is csak el kell ismerni. Sem a papula megjelenési gyorsaságából, sem pedig annak nagy ságából a bá.ntalom lefolyására, prognosisára pontos következtetést nem vonhatott,. Igen valószi^ü^el: látszott azokban az, hogy a Pirquet-féle reactió teljes hiánya illetve’elmaradása, biztos gümőkóros esetben. - feltéve, hogy a beteg specifikus kezelésben nem részesült - rossz prognosist jelentett. A Pirquet-féle reactió okozta papula magatartását 18 specifikus anyaggal kezelt betegnél figyelte m6g s azt találta, hogy a Pirquet-féle papula magatartása s az immunizálás foka között némi öszszefiiggés fenállott ugyan, de nem oly mértékben, hogy abból egy specifikus therapia értéke megbírálható lett vol^a. A Pirquet-Moro-féle percutan-reactiót 49-szer vizsgálta. Tapasztalatai azt bizonyították, hogy ez a Pirquet-féle cután reactió-
