A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)
1924. november 18., 3. rendes
o- 37 -találja leghívebben,amely szerint az ajánlat voltaképpen az egyetem autonómiájának következetes végiggondolása és keresztilvitele. Annak,aki életföladatául a tudomány fejlesztését és a fiatalság oktatását tűzte ki, aki magában e kottás hivatásra képességet érez és és azt embertársai előtt be is bizonyítja,az elérendő végcél természetszerűen az egyetemi tanszék,amely őneki egyrészt a tudományos működéshez szükséges felszerelést és a segédszemélyzetet nyújtja,másrészt őt mint előadót a fiatalság élére állítja. Az egyes szakmák tanszékeinek korlátolt száma viszont természetessé teszi,hogy evégcélt emberöltőm belül csak egynéhány szerencsés kiválasztott érheti el; a többi számára a végcél, bármennyire érdemesek is legyen gyenek elérhetetlen. Az igy lemaradottak közül kétségtelenül nem egy van,aki tudományos működésével »tanítási rátermettségével a tanszéket épp oly méltóan tölthette volna be, mint az, akit a. sors kegye céljához tényleg eljuttatott* Az egytem a saját hatáskörében ezekkel szemben elismerését nem fejezheti ki helyesebben,mintha egyéb, a közéletben szereplő sok tekintetben lejáratott címek helyett a kizárólagosan egyetemi és tudományos érdemekre szánt legmagasabb ki-'"'.ú tüntetést, ha csak címben is,megadj a nekik. Ennek adományozása éppen úgy,mint a tanszékek betöltésének feladata,az egyetem sutonom joga.Ennek az autonómiának pedig logikus követelménye,hogy tudományos és egyetemi érdemek kitüntetése is az egyetem legsajátosabb jogé legyen. Ilyen értelemben véve a bizottság magáévá teszi az ajánlattevők elvi részét»amennyiben az arra érdemesek kitüntetésére a rendes tanári cim adományozását helyesli.
