A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
zésre bocsátani, s,emmi tuton módon nem sikerülvén ezen az állapoton változtatni» A legújabb szigorlati rend halálosan sebe.zte ezen meggyengült anatómiai tanulást is. Az ols^c éves hallgató ugyanis sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem foglalkozik az anatómiával, hanem csak az első* év végén leteendő chemiát és fizikát tanulja. A második évben a lakásán elkezdi ugyan az anatómia tanulását, de az az elsőévi el hanyagolás folytán neki nem sikerül. Az elmúlt tanévben az az eddig soha nem észlelt tünemény állott be, hogy az elsőéves hallgatók egyharmad része ^egyáltalában nem jött boncolni, a másik 2/3~ad rész sem jt ette komolyan a bonc—-, termi munkát. Egy részük azzal indokolja ezt, hogy az atlaszt és a bonceszközöket nem tudja megvenni. Balogh Ernő: Az elméleti szakos magántanári oktatási rendjéhez szól hozzá. 1./ tisztelettel megemliti, hogy a tanrendi órák megállapitása alkalmával jó lenne, ha magántanárok minél inkább igyekeznének olyan időt megválasztani, _ami a collegiumaikat szokásosan hallgató megfelelő szemeszterekkel rendelkező hallgatók órarendjét minél kevésbbé zavarná. 2»/ Tisztelettel kéri, hogy az elméleti collegiumok, amelyek fertőzés tovavitelének veszélyével nem járnak, igy pl, a kór-V l £ ——szövettan, negyedéves azaz a szülészetet és nőgyógyJázatot hallgató orvosnövendékek áltál is szabadon frequentáltathassanak• % Győry Tibor:A tuberculosis mortalitása hazánkban az 1923« I* felében 10.000 ember közül 37«4-t tett ki. Sehol Európában ekkora tuberculosis halandóság nincs (Angliában 8*5). Fel kell venni a küzdelmet ellene,ott és úgy, ahogyan lehetséges* Mert a küzdelem alapfeltételei, melyektől a moralitás számottevő csökkentését vághatnék, szerencsétlen viszonyaink közt nincsenek meg a jó lakás és a kellő táplálkozás lehetőségei. Ilymódon a küzdelmet egyelőre még aa#k a tüdőbeteg-gondozó + intézeteken keresztül folytathatjuk a sikernek legalább egy bizonyos reményével. Ez a küzdelem egy socialis feladat, melyre az orvosokat kikellene tanítani. Tisztelettel ajanlom,tegye a tek. Tanártestület bölcs megfontolása tárgyává, miként volna a dispensairek jnüködése az egyetemi oktatásba bekapcsolható^. Nézetem szerint a gyakorlati évből legalább 4, de lehetőleg 6 hét egy dispensaireben volna eltöltendő, amire legalkalmasabb volna a kitűnő berendezésű, nagyszabású budapesti Dévai-utcai dispensaire. Dr.Kelen Béla:"Tekintetes Tanártestület! Az 1924*
