A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
be. Hem lehet kétségbe vonni, hogy kivételesen nem docensek is olyan kivá ló orvosi képzettséggel birnak, hogy méltók ez állások betöltésére és ezé a mivetelek n® zárhatók ki, de altalanosságban a docensi qualificatio magasabb képzettséget jelent és a főorvosok rendelkezésére álló nag3r közkórházi osztályom igy nem vonatnak el az orvosképzésre történő felhasználás elől. t ( Módot kellene találni arra, ,hogy a tanártestület annak az ususnak a fenntartása ércekében, hogy a főorvosi állások dosensekkel töltessenek be, a székes^, fővárosnal megfelelő lépéseket tegyen.Dr.Juba Adolf előadja,hogy több első éves hallgatója, amikor a nemi betegségeket tárgyalta, egyenesen fölkérte, hogy részletesen ismertesse a nemi betegségeket és ezen alkalomra számos társukat kérték fel visszaemlékezve saját kezdő évére javasolja, hogy a régebben .szokásos bevezető előadásokat ismét felelevenítsék és tapasztalatai alapján nem csupán a nemi beteségek ismertetését tartja szükségesnek, hanem azt is, hogy a vidékről felkerülő ifjak miképpen rendezzék be életüket és tanulmányaikat. Első lépés lenne további jóléti intézkedések megvalósítása.Dr.Tóvölgyi Elemér: Tisztelt hagy Gyűlés! Egy tiszteletteljes kérésem volna az igen tisztelt Tanári Testülethez. Méltóztassa nak a Munkásbiztositó Pénztár óriási büteganyagát mint kivételes anyagot e ismerni. Olyan óriási ott a beteganyag, hogy az orvostanhallgatók kiképzésére - a legmegfelelőbb úgy a ritka, mint a közönséges megbetegedéseket il letőleg. v a u n z M árk:.Véleménye szerint a Munkáspénztári betegapyag intensiv oktatásra azért nem alkalmas, mert a legtöbb biztosítási munkáspénztári tag ellenszenvvel viseltetik az iránt, hogy őt orvostanhallgatók és fiatal orvosok oktatására, kitanitására felhasználják, hanem sokszor követeli, hogy.csak a főorvos személyesen foglalkozzék vele. Dr.Tóvölgyi E>: Paunz kartárs ur megjegyzésére csak annyit mondhatok, hogy minden attól függ, hogyan viselkednek egyáltalán a betegekkel. Ha azokkal szeretet teljesen bánunk - a hallgatókkal nem engedjük őket megkinoztatni, nem vizsgáltatjuk meg öt-hat hallgatóval - szóval figyelmesen és kíméletesen bánunk velük, megkérdezzük eleve, nincs— 5^5 2
