A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. május 20., 9. rendes

messe tegyék, As értékes ember azonban ugyanazt az életet arra használja fel, hogy az ösmereteit folyton szaporítsa s miután mindent tudni teljes lehetetlen, magát legalább valamely irányban, már a tehetségei mértéke szerint, kiképezze és ezen tudás-'val a mindennapi kenyér megszerzésén kivül, még külön hasznára válhassak a társadalomnak, az embertársainak. *A valóban értékesek ebben a törekvésben nem látnak érdemet,hanem csupán ösztönös szándékot arra, hogy mind a legnemesebb teremtményei az ' Ur Istennek, a természet által is beléjük helyezett bizalomnak mintegy megfeleljenek, s ezúton az állatok s a velük hasonlatos állatemberek fölé emelkedhessenek. így történik, hogy a legtöbbet érők a legkevésbbé latolgathatják az érdemeiket, sőt inkább többnyire önmagukkal elégedetlenek. az érdemesek felkutatása és a szolgálataik jutalmazása ilyenformán rajtuk kivül álló tényezők feladata és kötelessége. Mert, tek» Kar,

* V

amiképen a haszontalannal az elégedetlenséget éreztetni és a bűnöst büntetni, éppen úgy a derék, a munkájával kiválót kitüntetni nemcsak illik, de a "köz" érdekében is elengedhetetlenül szükséges. Az embertársak, a tiszteletreméltó kortársak elösmerése, ha az feltétlenül egyenes, igaz és őszinte bármilyen alakban nyilvánuljon is meg, még a legszerényebb puritán jellemeknek is szerez egy-egy kedves, boldog percet. De ezenfelül a jutalmazok lelkiismeretének jóleső megnyugtatásán kivül éltető,biztató, élénkitő befolyást gyakorol olyan tekintetben, hogy a nyiltan és

< * :má

hangosan megbecsült és nagyrabecsülthöz mások is, többen is iparkodnak hasonlókká lenni. Az érdemeket tehát a "köz" tekintetéből is észre kell venni s a valóban érdemesek irányában a méltányló elösmerésnek valamely alakban meg kell nyilvánulni. 3z megtörtént a múltban és tulajdonképen ma is megtörténik széles e világon. Nálunk pl. a királyság idején a domíniumok, a nemesség, báróság, grófság; a lateinerek számára a megkülönböztető cimek, a királyi, ministéri, utóbb az udvari tanácsosság; a katonaságnál a különböző fokozatú érdemrendek,stb., mind e célt szolgálták.

Ma a dominiumokat elszedtek tőlünk a szives szomszédok, a cimek közül meg csak a különböze epithetomokkal cicomázott főtanácsosság maradt meg, azo pedig a konok keregetőknek, a rá nem szolgáltaknak is olyan túlságos bőkezűséggel osztogatják, szórják, hogy idestova az lesz kitüntetve, aki az u.n. ^^tanacsósággá1 nincsen dekorálfea. Sőt e téren odáig jutottunk,

hogy az önérzetesek lassankint ezt a titulust visszautas itják, mert a- -