A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. május 6., 8. rendes folytatólagos

tározattal magukévá teszik, kari képviselőket küldünk ki egyetemi kar­közi bizottságokba, - és azután nem következik semmi,- a bizottság, jól­lehet innen-onnan két év telt el, még meg sem alakult, nemhogy tanácsko­zott, vagy határozott volna. Egy másik figyelemre méltó körülmény, hogy bár a szege­di egyetem orvoskarának egyik tagja szives volt nekem az ügyre vonatkozó összes aktákat hiteles másolatban megküldeni, azok között egy sincs,mely a pécsi egyetem orvoskaráról érkezett és az illető kartérs arról érte­­sit, hogy a Kari dékán kijelentette, hogy ilyen nem is került a karhoz. Ha ez valójában igy van és úgy látszik: igy van, ez legkevésbbé sem lep­ne meg. Ez a kar a többi három karral ellentétes álláspontra nem helyez­kedhet, mert azt megokolni és megindokolni számára lehetetlen volna; a többi három kar törekvése mellett meg nem foglalhat állást, mert egy kar, mely jóformán egészen zsidó hallgatókból áll, nem tehet olyat, ami a zsi­­dóknak kellemetlen . Ha zsidó hallgatói ott hagyják,- nem marad hallgató! Az 1922/23 tanév I* felében ennek a karnak volt 1277 hallgatója, ezek kö­­zül 358 nohallgató és 896 zsidó, vagyis 23 nem nő, vagy nem zsidó, - és hogy a nemzsidó közül mennyi az ad hoc kikeresztelkedett zsid^, azt meg­állapítani nem lehet. Szóval ilyen körülmények között ez a kar nem is csatlakozhatott a többi kar aktiójához. Ez ennek a karnak az autonómiája! Tekintetes Tanártestület! "Hie Locus est, ubi mors gaudet succurrere vitae! Erről a feliratról emlékszik meg Hyrtl, ki azt egy pá­risi boncoló terem ajtaja fölött találta, és valójában,igy Írja tovább, nincs szükség szebb, találóbb szavakra, melyek a belépő lelkét már a kü­szöbön tisztelettel eltöltik. Ez legyen minden egyesnek uralkodó hangula­ta, aki nemünket az enyészetnek szánt maradványain, embertársai egészsége élete megóvását meg akarja tanulni. Ennek a szép és magasztos eszmének halottainak tudomá­nyos célra atengedesevel hodol munden nép, népfej és nemzet, mely kultur— nép számban kiván monni, csak a zsidó faj nem, bár máskülönben, főleg ná­lunk, a kultúra zászlóvivőjének, a szabadgondolkodás és haladás megsze­­melyesitpjének mondja magát, jóllehet sem az első, sem a második és leg­­kevésbbé a harmadik, mert l«gfeljebbbfelforgat és decomponál, ami távolról sem haladás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom