A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. április 29., 8. rendes
'i écseteléseket. Az állatok egy részénél a háton, ahol az ecsetelés tör_ tént, a 120-ik naptól kezdve kis daganatok képződnek, melyek közül a , ’ meg kocsányosak megint eltűnnek, mig a széles alapúk inkább maradtak, sőt egy részük később kifekélyedett. A szöveti vizsgálatok szerint.ezen daganatok a szőrtüszők hámjának felszaporodásából keletkeztek;? ezen folliculoepitheliomák olvális alakjukkal* ép széleikkel, szabályos sejtjeikkel a jóindulatuság benyomását tették. A kifekélyedett daganatokat azonban szöveti szerkezetük alapján rákos jellegüeknek kellett tartani, mert a hámszaporodások elvesztették éles határukat, legyezőszerüleg szétágazva terjedtek a környezetbe, csapjaik a mélyben hálózatot alkottak, kiszélesedtek,sőt az izomzatba is benyomultak. Ily helyeken a hámsejtek finomabb szerkeze» te is megváltozott, alak, nagyság tekintetében nagy változatosság volt megállapítható, gyakori folt a diffus elszarusodás, a szabálytalan megoszlás. A széles alapú folliciloepitheliomák ilyen átmenetét rákba 5-7 hónapon át folytatott kátránykezelés után látta. Megvizsgálta állatainak belső szerveit is a a vesében gyakran talált kátrányszemesék által okozott gyulladást, a lépben pedig amyloid elfajulást s azt hiszi, hogy a szervezetnek ezen általános gyengülése is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kátrány a helyi alkalmazás területében rákot hozzon létre. Észleletei alapján jelentőséget tulajdonit még a törzsbeli és individuális dispisitionak is, mert az egyformán kezelt állatai közül az egyik csoportban csak kicsiny mulékony daganatokat tudott.előidézni, mig egy más csoportbelieknél az esetek felében széles alapú epitheliomák keletkeztek, melyek közül 4 rákba ment át. Deelman azon állítását, hogy a kátrányecseteléssel létrehozott jóindulatú epitheliomák később mind átmennek rákba, nem fogadhatja el, mert saját eseteiben az epitheliomákjó része megint visszafejlődött. Ezen tartalmi ismertetésből kiderül, hogy a szerző feladatát általában vévó jól oldotta meg. Tervszerűen s a viszonyokhoz képest elég nagyszámú kísérlettel dolgozott gondosan észlelt anyagát lelkiismeretesen vizsgálta át s elég figyelemre méltó eredményeket is ért el. Technikai készségét dicsérik a kifejező illustratiók, következtetéseiben \ óvatos, állításait többnyire jól megokolja. Mellőzve apróbb tévedések felsorolását, leginkább azt lehet kifogásolni, hogy a pályamunka, b.ár ^ -minden lényeges dolgot megérint, némely részében túl rövid; a legsulyo-
