A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. január 15., 5. rendes
kozva, ezen kérelmünk teljesítését egyszerűen és kereken megtagadta. Magnifice Rector! Mélyen tisztelt Tanács! Egyetemi tanár, kiváltképpen a gyakorlati pályádon orvosegyetemi tanán: csak férfi korának a delén lehet egy ember, mert az orvosi pályák legnagyobb részén az önképzésnek egyik elengedhetetlen feltétele az évtizedekre támaszkodó saját tapasztalás. Ennek folytán, ahányan a karban ülnek, jóformán mindnyájan elkövettek már legalább egy félszázad'ot, a legtöbbje pedig a hatodik -deceniuma vége felé, va'gv a hetedik decenniumában látja el becsülettel a tanszékét. Molnár Andor dr. mindnyájunk ifjú tanítványa volt, aki már orvosnüvendék korában az orvosDferi dekanátusban mint dijnok nyert alkalmazást, azután bekerült a minisztériumba,ott a titkárságig emelkedett, a dijnokságát azonban a dekanátusban továbbra is megtartotta s ezen hivatalos teendőire a délutáni órákat forditott Molnár dr. ur tehát orvosi dolgokkal a diplomája megszarzése után sohasem foglalkozott, de nem is foglalkozhatott, magát tovább nem képezhette, az újabb kutatások eredményeit meg nem ösmerhette, mert hogy délután 2 óráig a minisztériumban, a délutáni órákban pedig mint dijnok a dekanátusban volt elfoglalva,- vagyis a szigorlatokon is csak mint laikus szemlélő vehet részt.- Kifogásainkra a f. tanév első felében Molnár dr. ur a da>jnoki állásáról hivatalosan leköszönt ugyan, * de azért - tudomásunk szerint - délutánonként ma is a dekanátusban dolgozik, hogy milyen minőáégben, arról egyelőre nincs tudomásunk.A száraz tény tehát az, hogy a fiatal, orvostudományokkal sohasem foglalkozott miniszteri titkár, orvoskari dijnok, akit mint dijnokot mindennap a dekanátusban láthattak és láthatnak a medicusok is, most az államtitkár ur képviseletében mint ellenőrző kormánybiztos szerepel az orvoskari szigorlatokon. Magnifice Rectori Mélyen tisztelt Tanács! Az államtitkári rideg elutasitó rendelkezésben mi nemcsak a magunk személyének a sérelmét látjuk, hanem a lekicsinylést látjuk az egész egyetemi tanári karnak. Utóvégre kartársak megalázásáról van szó, akik között nem egy van, akj/kora ifjúságától évtizedeken át hűséggel áll az egyetem szolgálatában! Ezekkel mégis méltányosabban köteles bánni a felsőbb hatóság is! Ezúttal annál is inkább, mert a kívánságunk teljesen jogos és annak a kedvező elintézése könnyen eszközölhető.— Ha az államtitkár ur Öméltósága absolválja'magát pl. egveb, önkényt vállalt os
