A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. január 15., 5. rendes
hó 22.-én. A miniszter helyett: Dr.Tóth s.k. államtitkár. A magyar, kir. pénzügyminisztertől 134138/1923. sz. a. a v.- és k. m. kir. miniszterhez intézett átiratának hivatalos másolata. Az 1923. évi szept. hó 1-én kelt* IO8088/IV. sz. ottani átiratára válaszolva tisztelettel értesitem Méltóságodat> hogy a tudományegyetemi klinikákon a bábaképző intézetekben ápolt közös kórterem és különszobás betegeknek, betegkísérőknek és külőnápolóknak a népjóléti és munkaügyi miniszter úrral egyetértőleg ujonna megállapított ápolási,illetőleg ellátási dijait az alábbiak fenntartásával és annak megjegyzésével, hogy ezeket a dijakat a drágaság időközi újabb emelkedése foly tán máris meghaladottaknak tekintem, tudomásul veszem. A közölt ápolási dijakra nézve azonban a következő általános megjegyzésekei kell tennem. Tiszteletteljes nézetem szerint a klinikákon és a bábaképző intézetekben megállapítva levő ápolási és ellátási dijak általában a•lacsonyan vannak megszabva, mert nézetem szerint ezek az intézmények a többi kórházzal szemben joggal követelhetnének magasabb összegű ápolási dijat, minthogy a betegek rendszerint a legkiválóbb speciá'listák kezeleése alatt állanak és a legtökéletesebb és igen költséges felszereléseknek előnyeiben részesülnek. Különösen a különszobás betegeknél tartom indokoltnak a megkülönböztetett dijmegállapi* tást‘, mert ezeknél a mindenkor megállapítva levő dijak meg sem közelitik azokat az ápolási"és ellátási dijakat, amiket magángyógyintézetek különszobás betegektől követelnek. Ugyanezt kell megjegyeznem a betegksérők és a külön ápolók ellátási dijaikra nézve is, kiknek ellátása töbté-kevésbbé szintén jobb modu betegek luxusszámba menő igényeit elégiti ki. Indokolatlannak tartom továbbá a vidéki klinikák és bábaképző intézetek betegeknek a fővárosiakkal szemben való nagymérvű kedvezményezését. Szükségesnek tartom azt is, hogy a hivatkozott átiratban fel nem sorolt egyéb szolgáltatások, melyekben a kli nikák és bábaképző intézetek a betegeket és hozzátartozóikat, ideértve az ambulans betegeket is, részesítik,' szintén bizonyos mérsékelt díjazáshoz köttessenek. Elvégre joggal' lehet kivánni az ambulans betegektől is legalább olyan mérvű hozzájárulást a klinikák fenntartásához, mint a mennyit a klinikára való utazás vallanyosköltségei oda-vissza kitesznek. A betegek "fieztési képességének mérlegelésével 2
