A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1923. december 18., 4. rendes folytatólagos

tele alatt szükségét érezzük egy elvi kijelentésnek. A tanitáa mód­jának imperativ előírására irányuló kivansag az egyetemi tanitas szabadságénak egyenesen szellemébe ütközik bele. De celszerüsege mar akkor is kétségbe vonható, ha az minden egyetemi tanitás legfonotsabb alapfőitételével nem is állana ki nem egyeztethető ellentétben. Föl­tételezhető, hogy egyetemi tanárokká az ország legkiválóbb és a tani­tás terén legtapasztaltabb szakemberei neveztetnek ki, akik annak leg­célszerűbb módjai felöl legalább is annyira tájékozottak, mint bárki más és ha e föltevés téves volna, a tanár képtelenségén se/mniféle im­perativ eloirás nem segitene.­Ez elvi kijelentés után a javaslat érdemeá részét illetőleg a Kar véleménye a következő. A tuberculosis elleni védeke­zés meddősége nem orvosaink tudatlanságán múlik. Ahhoz jó lakásviszonyol kielégítő táplálkozás, kellő munkahygiene, a nép fölvilágositása, ki­oktatása a tisztaságra és az egészséges életre, kellenek, mint előföl­tételek. Ezek Magyarországon hiányzanak. Ezen elcföltételek megvalósu­lásán kivül intézmények kellenek: kórházak, dispensaire-ck, sanatóri­­umok és azoknak a megfelelő anyagi eszközökkel való ellátása.- Hogy a hiány ezen a téren és nem az orvosok képzettségének hézagaiban kérésén­­dő, azt megmutatták az orvosok a háború alatt. Mikor a m. kir.rokkant­ügyi hivatal és a hadvezetőség soha nem remélt intézményeket létesí­tettek, kitűnő szakemberekben nem volt hiány és ezen intézmények mű­ködése olyan magas színvonalra volt emelhető, amely becsületére vált * volna bármely más ország orvosi karának. A mienk élénk foglalkozását a tuberculosis problémáival pedig nagyon világosan tanúsítják a magyar orvosok tuberculosis-egyesületének tárgyalásai. Az átirat szerzője úgy látszik, kevéssé ismeri azt, hogy egyetemünkön a belorvostan tanitása és ennek keretén belül a tubqfculo­­sissali foglalkozás mimódon folyik. Az nem vonatkozik a belklinikára.­­Alapját a kórbonctan és a kórtan tanárai vetik meg. Az igen jelenté­keny részét foglalja le a physikai diagnostikának. A belklinikákon pe­dig nem 3 ágyat foglalnak le a tüdőbajosok, mint ahogy azt az átirat követeli, hanem sokkal többet. A belorvostan tanárai széles mederben tárgyalják a tuberculosist klinikai előadásaikban. Igen bő anyag áll rendelkezésükre az ambulantián. Vele gyakorlatilag sokat foglalkoznak /3<P-25 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom