A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1923. november 13., 3. rendes
-33^ Vámossy Zoltán Dókán: Engedje meg a Tekintetes Kar, hogy Bársony tanár ur felszólalására nehány szóban válaszolhassak és kifejthessem/ízon meggyőződés változásomat, amit a testvéregyetemek kérdésében a mai napig keresztül mentem.A felszólalás első részére vonatkozólag azt hiszem,nem kell bővebben mentegetnem, a Pázmány Péter egyetemet azon feltevés ellen, hogy kitüntetéseket olyan„könnyen osztogatna és ebben a vidéki egyetemek példáját követné. Ez esetben nem is az egyetem által osztogatott kitüntetésről, hanem egy sokkal intimebb dologról van szó: arról, hogy ez az orvosi facultás, amelyik ügyeinek felkarolásáéba talmas klinikáinak létesítésében tökéletes és nagy arányú kifejlődésében anynyit köszönhet annak az embernek, aki ezen karból nőtt ki, ide és közénk tartozik, ezen J>Q esztendő eredményes munkássága elismeréséül magunk között helyet adjunk. Ebből a hensőséges és mindnvájunkt ;ll±sl annyira természetes kitüntetésből, sem a kitüntetett személyét tekint» / ve, sem a kitüntetik egyedülállóságát tekintve, igazán nem következő , „hogy ez az egyetem, vagy ez a Kar olyan bőven osztogatná a kitüntetésieket , amivel azoknak értékét alászállitaná*Az egyetemek tekintetében állásfoglalásomat, amelynek kifejtésével t .Ián. a kari tagok többségének goidolkodásáC^isszhangra fogok találni, a következőkben vázolom.A szerencsétlenségben az öregebbek belesebbek, a fiatalabbak biróbbak és merészebbek, s Isten kezében van, hogy melyik módiin, hogyan isszuk meg jobban a bajt. Mi öregebbek aggódva remegünk ez ország, e nemzet életéért, melynek ereje lankadását öntestünkön érezzük es vérző szivvel oar, de vallottuk a fájdalmas lemondást, az életmentő operatio szükségességét.E fiatalabb egyetemek biróbbak és görcsösen ragaszkodnak az élethez, mi/t egy erős és hatalmaer,Hungária adott nekik és bár .érzik kiapadó emlőit, gj^engül érvelését, mégis lehet-e rossz néven venni tőlük, hogy ezeréves őserejében, ezer sebét némán tűrő kitartásában bizva azt kiáltják: "Ke csüggedj Hungária! -hozz áldozatokat értünk, mert a miénk, a magyar kultúráé a jövő!”. Indokolt volt, hogy mi annak idején megszólaltattuk a bölcseseg szavat, kifej ezésre*“ juttattuk aggodalmainkat. De indokolt-e, nogy miután az meghallgatasra nem„talált, miután a törvény is meghozH-
