A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. június 6., 4. rendkívüli
Dékán megnyitva az ülést,üdvözli a Kar tagjait és közli a Karral, hogy a sürgősen elintézendő 20 fi> létszámapasztás megbeszélésére összehívott bizalmas értekezletnek, rendkívüli tanári üléssé való átalakulása vált szükségessé, mivel a létszámapasztásra vonatkozó fölterjesztést ő, mint Dékán nem teheti meg, hanem a Karnak,mint testületnek kell erre vonatkozólag fölterjesztését megtennie.A jegyzőkönyv hitelesítésére Bókay János és Höór Károly tanárokat kéri föl,8 a Xx Kar tagjait fölszólítja, hogy a létszámapasztásra vonatkozólag te gyenek előterjesztéstelőbb azonban fölolvassa az Egyetemi Tanácsnak azon átiratát, amelyben a létszámcsökkentésre vonatkozó propozitiókat már f. hó 7»~ére, tehát holnaputánra beküldeni kéri. Grósz Emil tanár helyesli, hogy a Dékán ijf elterj esztést nem vállalja és azt a karra hárítja át, hiszen elgondolni is képtelenné ség, hogy a klinikák és intézetek vezetői,- akik csak maguk tudhatják a személyzeti szükségletet7 tegyen e tárgyban előterjesztést. Szerinte a kérdés egyszerű miniszteri rendelettel el sem intézhető, hisze a Miniszter maga is kijelentette, hogye kérdésben törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, de hogy annak mi lesz a sorsa, az majd a nemzetgyűlés határozatától fog függeni. Grósz Emil tanár azt hiszi,hog az apodictice kimondott 20 fi> csökkentés ellen már a limine tiltakoznunk kellj és ö úgy gondolja a kérdés elintézhetését, hogy minden klinika és intézet tegye meg lelkiismeretes előterjesztését arra vonatkozólag, hogy ha nehezen is, de mégis milyen állási, vagy állásokat tud nélkülözni a nélkül, hogy ezáltal*, frogy az egyetemnek, ennek a fontos és nagy üzemnek munkája lelkiismeretesen^fennakadás nélkül folyhasson. Nem lehetünk a 20 fi-ra tekintettel, hanem kifcki azt a százalékot ^ötöt vagy ahányat tud^ nélkülözni, annyit fog bejelenteni. Bársony János tanár szerint az egyetem és klinikák olyan nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek, s annyira igénybe vannak vév hogy ő szintén tiltakozi^ä személyzetnek ilyen százalékokban kifejezet apasztása ellen; de tiltakozik egyáltalában az apasztás ellen, mivel fölösleges és nélkülözhetetlen munkása azt hiszi egyetlen intézetnek nincs. A leirat szerint a tanító személyzetet lehetőleg kímélni kell és az elbocsátást inkább a szolgaszemélyzetre, s elsősorban a bolsevizmus alatt kompromitáltakra kell kiterjeszteni, ámde fts ezekből ma már alig lehet százalékokat előteremteni. A klinikák munkaköre nem hog
