A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)

1923. február 27., 6. rendes folytatólagos

JC

na, akkor nem kell tovább bizonyitanom, hogy akét vidéki egyetem orvosi I fakultásainak igényei, lassan, de biztosan sorvasztják és tönkre teszik 1 a budapesti egyetem klinikáit és intézeteit.Ha azonban mindez bekövetkezik és be fog következni, ha változás nem lesz, akkor ne haritsak a budapesti egyetem orvskarára, a felelőség legparányibb részét sem, mert tőlünk soha senki tanácsot vagy véleményt nem kért; doha nem tudtuk, hogy micsoda megbeszélések folytak és milyen megállapodások jöttek létre, bárha illett volna a mi

V

idevágó nézetünket legalább meghallgatni, de mindig csak tólag a már k kész dologról értesültünk csupán és azt is csak másod, vagy harmad kézből sót mikor a kar 1920 december havában egyhangúlag elfogadott felterjesztés alakjában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz ebben az ügyben spontán felirt, felterjesztésünkre választ nem kaptunk.A szegedi egyetem köszönetét mond a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák azért, hogy az egyetem ellen emelt vádak szerzőinek közlésével módot nyújtott arra, hogy egyetemük ellenségei megismerhették és beletekinthettek abba az aknamunkába, melyet az országban egyes az egyetemünk felvirágozására féltékeny egyének, egyetemük és vele a

V \

magyar kultúra integritása ellen folytatnak. Megütközését fejezi ki,hogy

a budapesti egyetem orvoskara és Tanácsa 1-2 budapesti egyetemi tanárm

kit részletezni nem kivánt szempontokból és kevésbbé tiszteletreméltó

*

indulatok hevitettek, semmi esetre sem arra illetékesektől és egyenes

utón szerzett és ezért elferditésektől hemzsegő állitásait minden további mérlegelés nélkül valóságnak fogadta el stb. stb.Az önérzet minden esetre dicséretre méltó tulajdonság, de ha túlteng és beteges lesz, mosolyt vagy szánalmat kelt.- Legyen meggyőződve a szegedi egyetem arrról, hogy nincs az a budapesti egyetemi tanár, aki a szegedi egyetem felvirágozása és a “magyar kultúra"

integritása ellen aknamunkát folytatna. Ehhez mégis csak valami emberi

, ’ * észszel felérhető indokra volna szükség.- Irigység lehetne ilyen elképzelhető ok, pedig igazán nincs semmi, de semmi, amit a budapesti egyetem

a szegedi egyetemtől megirigyelhetne, sem hallgatóit, sem hallgatóinak

* *

számát, sem intézeteit és klinikáit, sem kertét, sem azt a dicséretet, melylyel a “Múlt és Jövő", vagy a “Világ" az egyetem liberalis gondolkozásának adózott, sem végül azt az előkelőséget, mely felterjesztésében megnyilvánul. Minden esetre tiltakozunk azonban az aknamunka kitétel ellen.- 54 -