A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1920-1921 (HU-SEKL 1.a 47.)

1921. május 3., 9. rendes

szik az egyetemi rendszeren s semmi eset re sem orvosolható kötelező leckelátogatás és kötelező kollégiumok utján. Ez a kérdés a felső oktatás paedagogi áj ában nem uj s a német, francia és angol irodalom gazdag anyagpt nyújt arra, hogy azok kik ilyen javaslatot tesznek előzetesen tájékozást nye rj enek.

Már Lábóulay megmondotta, hogy " Le pays a examens, 1' Autriche«est próeiaement célúi dans lequel on ne travaille pás"- Austri ában a vizsgálatok hazájában ópenséggel a legkevesebbet dolgoznak.

A legnagyobb csalódás a ki azt hiszi, hogy az egyetemi oktatásban czélt lehet érni azzal, ha az ember naponta kata logust olvas s folyton examinál. A közepis;lai évek után a fiatalságnak ha azokból embereket akarunk nevelni némi szabadságra van szüksége. Jól mondják, hogy nem mindig a legszélesebb ut vezetJ a hegycsúcs ra, A tanterembe erőeiakkal bekényszeritett hallgatóságról találó leirást adott már 100 évvel azelőtt a német tudós: " a hallgatóság egy része aiudt, a másik része beszélgetett, harmadik része hancurozott, s mindezek annyira zavarták a tanulni vá gyókat, hogy fiscus philosophiaet" úgynevezett felvigyázót kellett alkalmazni.

Az egyetlen biztos mód, mely a ÍXXX főisv

kólái szabadságot eredményesen megóvhatja az elfajulástól a szigorú vizsgálat. A fő