A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1920-1921 (HU-SEKL 1.a 47.)
1921. február 8., 6. rendes
intézetben a front mögött jóformán kizárólag zsidók ültek,az orvostanhallgatók meg úgy vették ki tömegesen részüket ebből az erkölcstelen csúnya menekülésből,hogy olyanok,kiknek semmi jógák nem volt az egészségügyi szolgálathoz, ilyenben tudtak maguknak helyet biztosotani,természetesen rendszerint jó távol a front mögött,az I-ső,II-od féléves korukban bevonultak mint egészségügyi hadnagyok szereltek le,a csupán még csak érettségivejbevonultak egészségügyi szolgálatot teljesítettek kórházban,üdülő barakkokban,az orvosi rendelőben és csak egy félévvel,sőt egy évvel később iratkoztak be medicusoknak,mikor keresztény kortársai és bár aránytalan kisebb számban, zsidó kortársai ia a lövészárokban éa ágyúállásokban kockáztatták állandóan életüket. Az előbbiek természetesen/ majdnem állandóan olyan helyen és olyan alakulatoknál végeztek egészségügyi szolgálatot,»ahonnét minduntalan tanulmányi szabadságot kaptak,mig a fegyver alatt szolgálók 'jóformán sohasem részesültek ilyenben,mert// a kardos tisztekre mindig a legnagyobb szükség volt a harctéren.Az előbbiek ezek szerint olyan helyen,olyan szolgálatot teljesítettek a háború 50 hónapja alatt,melyhez joguk nem volt és igy lett lehetővé,hogy egyik feléget a másik után hallgatták,azok pedig,kik bevonulásukkor/ még medicuBok sem voltak,és mégis már medicus szolgálatot teljesítettek, fcinden erkölcs és jog ellenére,legalább az I.szigorlathoz szükséges három félévet igyekettek megszerezni.Szóval itt a legnagyobb visszaélés, a legrutabb erkölcstelenség,a legkirívóbb jogtalanság folyt a legnagyobb rendszerességgel,az egész vonalon és ha ezeket adott esetben megállapítani lehet,szabad-eazt egyszerűen tudomásul venni,az előtt szemet hunyni,fölötte napirendre térni,ezeket a botrányos visszaéléseket liquidálni azzal,hogy ezeknek a 3zigorlatozásra joguk van,mert jogtalanul és erkölcstelen módon megszerezték a szigorlatra szükséges féléveket. A mi igazoló bizottságaink ennek a sanctionálására nem hajlandók! Mindezekből az következik,hogy azokat,kiket felvételre nem igazoltunk, azokat szigorlatra sem lehet rendszerint igazolni.-Rendeljók el, hogy semmiféle igazoló eljárásnak helye nincs,akkor a kérdés el van intézve - de a felvétel végett igazolási eljárást végezni a felvételre nem igazolás esetén - utána minden további nélkül szigorlatra bocsátani az illetőt, az,amint már előbb kifejtettem,kijátszása a felvételre igazoló eljárásnak. De mé^ a visszatfíőaáütottak érdekében is fekszik a szigorlatra igazolás,mert megtörtént néhány esetben,hogy olyanok,kik a felvételre folyamodás alkalmávi
