A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. május 17., bizottsági ülés

mikre mi is czéloztunk, talán kevesebb rázkódtatással járó egyszerű rendelkezések is elegendők volnának.

Visszatérve az orvosi egyetem kettős feladatára, kétségtelennek kell tartanunk, hogy a közérdek és a gyakorlati élet szempontjából az orvosképzés a fontosabb és az egyetem nevelő szerepét elsősorban ennek szolgálatába kell állítanunk. Az elméleti ismeretek ma túltengő tanítását azon keretek közé kell szorítanunk, amelyek a gyakorló orvos igényei és szükséglete által megszabottak, de alkalmat és módot nyújtanak arra is, hogy az ifjúság kiválóbbjaiban felcsillanó érdeklődés a maga tudományszomját is kielégíthesse. Sőt a gyakorlati kiképzés tökéletessége érdekében meg kell szorítanunk az ideális egyetemi tanszabadságot is és oly intézkedéseket kell létesítenünk, amelyek a leendő orvos egyetemi tanulmányait részben kötött tanfolyammá teszik, az oda nem való képességűeket mindjárt a pálya elején kirekesztik, a tovább haladók tanulmányainak egymást kiegészítő és egymásba kapcsolódó rendszerességét lehetővé teszik.

Mindezeket okos megfontolással megállapított tanulmányi reformmal, egy ennek szellemében megírott és az ifjúságnak hozzáférhetővé teendő tanulmányi tanácsadó kiadásával és a kettőben foglaltak végrehajtása kényszeréül megalkotott új szigorlati renddel véljük elérhetőnek, melyek alább következnek.

1. Tanulmányi reformok.

1) Az orvosi pályára nem alkalmasak idején való kirekesztése. A gyakorlati orvostudomány négy alapvető természettudományon: a physikán, chemián, anatómián és élettanon épülvén fel, ezen ismeretekből azt a minimumot, a mi a jó gyakorló orvos biztos bázisát kell hogy képezze, szigorúan meg kell követelnünk minden leendő orvostól. Azokat pedig, a kik e tanulmányok ideje alatt nem adják jelét annak, hogy ez ismereteket megérteni és a természettudományi alapon való gondolkodást elsajátítani tudják, kellő szigorral el kell terelni a pályáról, a melyen az oda nem méltók az emberiség legbecsesebb kincse: az élet és az egészség ellen árthatnak.

Tévedés volt azt hinni, hogy ez a kiselejtezés biztosítva lesz azáltal, hogy az első orvosi szigorlatot — mint eddig — a negyedik félév után kötelesek letenni a hallgatók, mert a tanárok visszariadnak attól, hogy egy fiatal ember életéből két évet mint elveszettet töröljenek. A kiselejtezésnek tehát már előbb meg kell történnie, meg pedig nem egy ember, hanem tekintve a súlyos felelősséget, egy háromtagú bizottság által. Ezt czélozza a szigorlati reformtervezet 11-ik paragrafusa, s ugyanez eszmének szolgálatában áll a 15-ik paragrafus intézkedése.

Ezzel kapcsolatos a szigorlati reformtervezet azon intézkedése is, mely szerint az I. orvosi szigorlatot nem lehet más időben letenni, csak júniusban, a második félév végeztével (9. §). Elejet akarjuk venni ezáltal annak az anomáliának, mi ezen egymásból fejlődő rendszerességgel tanítandó ismeretek megszerzését teljesen megzavarja, a hallgatót konfuzussá teszi, értei-