A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1919. december 9., 3. rendes

fi ez tű .

Jendraesik Ernő fentartja állítását.hogy Hoor tanár ur neki azonnal szavát vágta,amint Fejesről kezdett beszélni,mire rögtön be is fejezte eredménytelen látogatását.

Hoor Károly nagyon sajnál ja,hogy Jendrassik tanár ur, ki látogatása alkalmával is nagyon izgatott volt,ily rosszul emlékszik vissza történtekre és az ő szavaira.

Ismétli,hogy nem utasította ridegen el Jendráesik tanár urat,csak kérte,hogy a Fejes ügyről ne beszélj enek.

BÁRSONY JÁNOS tiltakozik az ellen,hogy Jendrassik tanár a bizottságot avval vádolja meg,hogy elzárkózik a bizonyítás elől. Mindenki meg lett idézve és kihallgatva, s csak tetszett volna látni a magukat hibásaknak érző emberek szánalmas vergődését. A bizottság nem mint vádlő,hanem mint vizsgáló forum lépett fel mindenkivel szemben.- Egyáltalán nem tudja megérteni Jendrassik tanár urat, aki úgy látszik még a nagy fordulat után se tud bel éheiyezkedni a dolgok uj menefc tébe,s nem érti meg az idők szavát.

KORÁNYI SÁNDOR felszélal,mert elhangzottak itt dől gok,amik mindenkiben bizonyos benyomásokat keltenek.mintha külső hatalmi tényezők akarnának az orvosi kar belügyeibe avatkozni.- A közbelépő vagy levelet irő miniszter máé nem lehet, i t mint az 6 Öcscse, kit jes lajos akkor mikor halálra keresték és dij volt kitűzve fejére,lakáson hetekig rejtegetett. Sem ő, sem öcscse Fejest soha sem ismerték, s ez az ember mégis a fejével játszott öcscse megmentése érdekében.

Az emberi hála legelemibb követélményé,hogy most mikor ő, a mefcőő van bajban,az ő öcscse