A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1919. december 9., 3. rendes

Németországban mindenütt csakegy tanár ad­i ja elő a gyógyszertant és gyógyszertsraét. Különben is szerinte a gyógyszer!«me és tő­képp annak gyakorlat oktatása megbízott ma­gántanárok vagy tanársegédek által is esz­közölhető, főképpen pedig a gyógyszerészek tanit'ára külön tanszék és rendes tanár nem szükséges.Fel érniiti azt is,hogy a két tan­szék fenntartása országunk mai szomorú pénz­ügyi helyzetében annál kévéebbé okadatolt, mert pár év alatt az orvostan-és gyógysze­rész hallgatók számának nagyfokú•csökkené­se is várható. Sőt szerinte a pénzügyi ér­dek még esetleg egyéb tanszékek revideálását és megszüntetését is szükségessé fogjad tenni. A bizottság többi tagjai Jendrassik­­kal szemben ki fejtik .hogy a két tanszék e­­gyesitése vagy jobban :ondva a gyógyszerie­­mei tanszék megszüntetése nem volna helyes és mindnyájan a két tanszék- további fenntar­v tása mellett érvelnek. Fel érniitik,hogy elvi­leg se volna helyes,hogy a kar a gyógyszérinmei tanszék felállításakor az annak szükségessé­ge mellett kifejtett-^álláspontját most. meg­változtassa, mert nem személyi érdekből .hanem tárgyi okokból állitóttá fel a gyógyszerismei tanszéket. Moravcsik és Krompecher azon aggá­lyuknak is kifejezést adnak.hogy a gyógyszer­ismei tanszék megszűntével az orvosi kar eset­leg elveszthetné befolyását a gyógyszerészek oktatására, mert esetleg az a bölcséezetikár­­hoz csatoltathatnék és ez a közegészségügy szempontjából is hátrányos lenne. Bársony és Kétly biz. tagok nézete szerint a két tanszék teendőinek egyesítése egy tanárnak túlterhelé­sével is járna és azt oly mértékben foglalnák

Next

/
Oldalképek
Tartalom