A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)

1919. augusztus 26., 10. rendkívüli

nép körébőlszármaztunk,az a szándék,hogy osztályérdekek szolgálatába akarjunk állani.

3./ E kiválogatás annál szükségessebb-,mert módunk sem lenne arra,hogy a jelentkezők összességét felvegyük tanítványaink sorába. Hiszen már régen javasolta karunk,hogy a kit ezentúl az orvosi pályára felveszünk, annak egyénibb ,gondosabb kiképzést adjunk.Ismelelten hangsúlyoztuk, hogy nem elég tanitani,sőt gyakoroltatni, de nevelni is kell az ifjúságot, már pedig mindezt csak a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek határain belül végezhetjük.

A tanszabadság-mondott Liebermann egy tégebbi kari ülésünkön,olyan &

mint pl. a kölekedési szabadság: mindenkinek joga van ugyan vasúton utazni,de e jogát csak a rendelkezésre álló helyek

számán helül érvényesítheti. A tanszabad*

ság nem fojthatja meg a tanulási szabadságot, ez pedig megtörténnék,ha a tanfolyamra oly tömeget vennénk fel, a melynek sem a betegágynál,se a dolgozó asztalnál,vagy a tanterem padjaiban helyet adni nem tudnánk.

Ha tehát kellőleg ki akarjuk képezni tanítványainkat és nincsen kilátásunk klinikáink és intézeteink szaporítására, úgy okvetlenül szükség van a hallgatók numerus claususának behozatalára. Bécsre nézve Billroth ezt már a 80-as években javasolta karunkban is többször felvette-