A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1918. május 7., 9. rendes

Hívek maradtak volna ahhoz az 1908-ban vagy az előtt tett elvi kijelentésükhöz, melyszérint a két ailamhan szerzett gyógyszerészmesteri oklevelek a viszonosság aiapjan kölcsönösen áll amiérvénye*« sek. 1909-nen azonban már tudtunkra adja egy a bécsi cs. kir.helytartó' tanácshoz a. osztrák belügy-uninisterrel eryetér tői eg az osztrákkultuszininisteri rendelet, mis

államerv^nyessége csak odáig térj ed,hogy a magyar vagy horvát okleveiü gyógysze- Q'észmesterk osztrák gyógyszertárakban is

*

znak, de gyógyszertári jog szer. zésére vagy gyógyszertár önálló vezetésére * -.zagyar vagy horvát diploma esetb

ben sem jogosit, ha birtokosai különb.en osztrák állampolgároK. - Később e rendelőt

> %

<

nek a horvátokra nézve annyiban éle vétetzett, ho^y hvel u zágrábi gyógyszerész Qjcé:. zés az os .t rákn-\k meg fel el,- a hor.vát oklevéllel óiról legalább provisorok le■ hétnek, de gyógyszertári jogot .ég sem z szerezhetnek. /m

Ily értelmezése mellett.a viszonosé Ságnak mi sem bírálhatjuk el enyhébben az oszt rák o*.i evei honosítását, a mi idehaza gyógyszertári jog szerzésére jo-. gositana. És ha nem helyezkedünk a legmerevebb megtagadás álláspontjára»- úgy mint ők -, azt azért nem tesszük, mert Bem akarunk a viszonzás teljessége kedvéért saját Honfitársainkra 09zve ittnon lehetetlen helyzetet teremteni, ,,

e