A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1918. február 5., 6. rendes

ja, hogy egy prostatatályogot megnyisson, vagy egy hugy csőszükül etet piaetikus műtéttel megszüntessen. Nálunk az urológia, ketté szakadt egy H kis" ée egy "nagy" urológiára - at egyik tábor kezeli a kankós betegek kilencztizedét, de már a legelső komplikációnál megakad, a másik tábor ugyan játsz va legyőzi az operatív nehézségeket, hajlamaival azonban inkább az általános vagy az agy-, szív - és idegsebészet stb. felé vonzódik,ahelyett, hogy az egész mrologie minden' részét kezébe venné,de azután működését csakis erre a térre koncentrálná.

Kétségtelenül nálunk'is áll az, hogy a nephrectoraia mortalitása 3-3 %- • ról 2 5ó-ra szállt alá, hogy a felső hólyagrjietszésnek vagy a hólyag tumorok endoveeikálie eltávolításának mortalitása eltűnt - de ez csupán néhány kivételes intézetre vonatkozik, a nép óriási tömege nem részesül az urológia haladásának jótéteményében. A vagyonosabb betegek odysseája Bécsben,Wilding enben vagy Kisslngenb^n szokott végződni, a hol végre mégi csak rendbe jönnek, a saegénysorsu tömeg azonban valóságos kálváriát jár és a. végén elpusztul.

Mi ennek az elmaradottság» nak oka ? Nem az, hogy tanrendünkben hiányzanak az urológiai előadások, vág

hogy nem volna elegendő előadó személy zetünk,hanem az, hogy esek az előadd*

oly primitiv viszonyok között működ- •