A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1917. december 11., 4. rendes

w-20-41

ö

melyek a vizsgáló és vizsgált viselkedéséből, úgyszintén az érzőidegek és idegágak anatomiás sajátosságaiból, anomáliáiból, és anastomosisaiból erednek. Magyaiázatát adja aaon felötlő ténynek, hogy a radiális sérüléseinél miért oly tökéletlen többnyire az érző hüdés. Megállapítja, hogy az epikritikás anaesthesia úgy neurolysis, mint idegvarrat után soha nem tér vissza a motilitás megjavulása előtt. Mig az anaesthesia hiánya rendszerint «w

(Ja- 7 «J i g f Ivy. íl

j

Ljnr /,

^anaesthesia jelenléte egyáltalán nem bizonyít súlyos, vagy teljes hátántsérülés mellett. Nem egy esetben az érzést lelet lehetővé teszi annak eldöntést, hogy a műtétet elhalaszthatjuk, kombinált hüdéseknél lehetővé teszi a fennálló motoros hüdés dacára egyik, vagy másik nehezen kípraeparálható ideg felkeresésének megtakarítását és néha

t

e leletnek köszönhetjük főleg a sérülés magasságának pontos me gállap i tható ságát.

Á negyedik fejezet a unitét előtti villamos lelet jelentőségével* foglalkozik. Az idegingerlékenység fennállása mindig a meglevő kontinuitás bizonyitéka, mig az i<%vezetés teljes hiánya sem bizonyltja az anatómiai kontinuitás hiányát, sőt egyáltalában nem szól teljes gyógyulás lehetősége ellen sem. Behatóan tárgyalja ezután szerző a korrelációt, mely egyrészt villamos viszonyok és sensibilitás, másrészt e viszonyok és a motilitás között műtét előtt, úgyszintén műtét után a javulás folyamán fennáll. Végül ismerteti a phjrsikai, technikai és egyéb hibaforrásokat, melyek még a gyakorlott vizsgálót is könnyen téves lelet megállapítására vezethetik.

Az ötödik rész a motilitásos lelet 3eleütő-