A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1917. december 11., 4. rendes

-13-53/1

maga a züllás az eredetileg ép szervezetű gyermeket is testileg és szellemileg degenerálja. Az endogen okokból abnormis züllöttektől megkülönbözteti őket azon tény, hogy hosszabb ideig kedvezőbb viszonyok közé hozatván, a szerzett degeneratió visszafejlődhetik, s a normális élet feladataihoz fokozatosan visszavezethetökké válnak.

Második előadásában nagy számú 5-17 éves gyermeket mutat be Ranschburg hallgatóságának, kiknél a hazudozásban, osavargásban, csalásban, lopásban, koldulásban, rablásban, stb. megnyilvánuló bűnös cselekvés minden esetben az abnormis alkajíflak lényszerű, endogen eredetű folyománya.

Egyes eseteinél igen beható psychologiás elemzéseket, s kísérletes elmetani vizsgálatokat végzett a szerző.

Elmekértanilag is fontosak legfőképen a nemi erkölcs terén való psychopathiás züllés esetei.

Harmadik előadásában a züllöttség gyógyító paedagogiájának általános elveit fejti ki. A prognosis a helyes diagnosistól függ, a mihez szükséges, hogy hozzáértő orvos az endogen abnormisokat külön válassza a normálisoktól, kik külön intézetekbe valók. Csak a züllés legkezdetén állók adhatók családokba, telepekre, a komolyan züllöttek különböző szigorúsági fokozatú, ipari és mezőgazdasági munkatelepekkel rendelkező intézetekbe, az abnormisok közül az elmebetegek s az erkölcsileg imbecillek

zárt intézetekbe. Az intézetből kikerült züllöttek továbbra

nre.

is tartós felügyelet »iá szorulnak.

A